Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra

gok elé kerültek 41,44%-a „szerepelt" a Budapesti Népügyészség és a Budapesti Népbíróság előtt. Az összes marasztaló ítélet 39,75%-át (5861-ből 2306-ot) a Budapesti Népbíróság különtanácsai hozták. Az összes szabadságvesztés büntetés (5752) 38,4%-át, az összes kényszermunka büntetés (109) 81,65%-át és a halálos ítéletek (11) 90,9%-át a fővárosi népbírák szavazták meg. A Budapesten működő népügyészségre és népbíróságra hárult mind a fasiszta maradványok, mind a népi demokrácia és a köztársaság ellenes szervezkedések, összeesküvők, izgatók stb. felszámolása. Ahogy a főváros volt a magyar szélsőjobb radikalizmus centruma, ugyanúgy lett 1945 után előbb a politikai ellenzék, majd a népi demokrácia megdöntését — zömében összeesküvések útján — tervező ellenséges erők központja. A demokratikus áílamrend védelme során több alkalommal olyan személyek ellen is indult vizsgálat, majd népbírósági eljárás, akiknek állásfoglalásai nem földalatti szervezkedésekben, összeesküvésekben, konspirált találkozókon és tiltott röpirat-terjesztés útján váltak ismertté, hanem parlamenti küzdelmek során felszólalásokban, hivatalosan engedélyezett sajtótermékekben. A korszak kiemelkedő összeesküvési ügyeiben - ismereteink szerint — a kiszabott büntetések messze nem álltak arányban az elkövetett bűncselekmények súlyával. Ilyenek voltak: a Magyar Közösség több mint 260 tagja ellen lefolytatott eljárás, a Földművelésügyi Minisztériumban leleplezett

>

84 személyre kiterjedő demokráciaellens ügy a Nitro kémia-, a Peyer-, a MAORT-ügy.

129 A népi demokratikus átalakulás során mindazok a negatív jelenségek, amelyek pl. a kommunista pártvezetőkre szórt rágalmakban, múltjuk megbecstelenítésében stb., valamint a Magyarországon tartózkodó szovjet katonák elleni merényletek formájában jelentkeztek, nemcsak az izgatás tényét merítették ki, hanem akadályozták a népek háború utáni békéjének kiteljesedését is. Az ezekben az ügyekben hozott ítéletek egyetértéssel találkoztak. Más volt viszont a helyzet akkor, amikor legtöbb esetben italos állapotban történt „reakciós" megnyilatkozások miatt szabtak ki marasztaló ítéleteket. Ezek az osztályharcos szigort tartalmazó letartóztatásokat követő ítéletek ugyanis megnövelték azoknak a táborát, akik - sokszor már a büntetésvégrehajtási intézetekben - összefogva a múlt rendszer háborús és népellenes bűnöseivel, szövetségre lépve velük várták a népi demokratikus útra térő ország baloldali erőivel szembeni leszámolásra a pillanatot. Ezt mutatják azok az 1948/1949-ből származó leleplezett összeesküvési ügyek, amelyekben a legkülönbözőbb társadalmi-foglalkozási csoportok és politikai tényezők vettek részt. Az ötös tanácsi tárgyalótermekben lezajlott tárgyalásokról a sajtó tendenciózusan számolt be. Végül is a korszak történetéről szinte az a kép alakult ki, hogy a népi demokratikus forradalom alakításában nem is munkáspártok, a velük szövetséges többi politikai erőcsoportosulás és a néptömegek vettek részt, hanem a pereknek volt meghatározó szerepük, s ezt a nézetet a Rajk-per még jobban megerősítette. A pereket vagy megelőzte, vagy követte egy erőteljes sajtókampány, melynek túlzásaira elég példaként említeni a koalíciós éra egyik igazságügyi államtitkárának, a politikai ügyészi funkciót is betöltött Pfeiffer Zoltánnak ,,fasiszta"-ként való megbélyegzését. Tény, hogy egyes ügyek lehetőséget teremtettek szélesebb ívű politikai konzekvenciák levonására, így a Magyar Közösség ügye nem szűkíthető le csak a Kisgazdapártra, mert az ebben az ügyben jogellenesen eljáró igazságügyi államtitkár Pfeiffer Zoltán hivatali hatalommal való visszaélését a munkáspártok később a Pfeiffer-párt felszámolására is felhasználták. A munkáspártok későbbi egyesüléséhez, a Szociáldemokrata Párt polarizációjának elősegítéséhez a Peyer-, valamint a Nitrokémiai-ügy kínált lehetőséget. Az Actio Catholica elleni fellépés (mely ügy fővádló ttja, az egykori ËME-tag lelkész, Mihalovics Zsigmond ugyancsak már nem tartózkodott Magyarországon) az egyházi iskolák államosítását előzte meg, miként a Pócspetriben történt tragikus rendőrgyilkosság is. Tény az is, hogy egyes későbbi ügyek alakulásában a nemzetközi helyzetben bekövekezett változások is szerepet játszottak.

130