Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra

súlyosabb büntetést kiszabni, ez utóbbiak főleg olyan egyszerű - zömében nyilas - párttagok ügyei voltak, akiknek tagdíjfizetési tevékenységükön és párttagságukon kívül más bűnük nem volt. Más volt a helyzet a főbünösökkel, akiknek kiadatása elhúzódott 1945 őszéig. Kezdetben olyan elképzelés is tért hódított, hogy a főbűnösöket egy külön népbíróság tárgyalja, végül azonban az az álláspont győzött, mely szerint a „Budapesti Népbíróságot kell ilyen hányban fejleszteni".

106 így vált a főváros az ún. „főbűnös perek" gazdájává. Ezeknek a pereknek az volt a feladatuk, hogy történelmi igazságot szolgáltassanak. Politikai választ adjanak a Horthy-korszak negyedszázados kihívására. E célt azonban nehezen érték el, s az itt közismertségük miatt nem részletezett perek vezetésében elkövetett történelmi és aktuálpolitikai hibákra már a kor jogászai és történészei is rámutattak, nem beszélve a pártsajtó képviselőhői, akik a népi demokratikus forradalom parlamenti és pártharcai közepette a népbíróságok ítélkezési gyakorlatával is mélyrehatóan foglalkoztak. A főbűnösök perei megmozgatták az egész országot, a politikusok versenyt futottak a politikai ügyészi feladat betöltéséért. A vádlottak közismert alakjai voltak az elmúlt 25 év magyar történelmének, megbélyegzésük jogos igényt elégített ki. Igazán jelentős személyiség — kettő volt: Bárdossy és Imrédy.

107 A nagy perek időszaka 1945 ősze és 1946 tavasza között volt: Bárdossy, Imrédy, az újvidéki gyilkosokba deportáltató trió: Baky Endre és Jaross,Szálasi Ferenc és társai, Sztójay Döme és társai pere jelzik a számonkérést. 1946. május 18-ig első fokon halálra ítélték a nyilaskeresztes mozgalom vezetőit, a németekkel kollaboráló minisztereket és köztisztviselőket, a csendőri és katonai vezetők jelentős hányadát, a Nemzeti Számonkérő Szervezet (néhány haton: ..Szék) brutális nyoihozóit. 1946. január 10-én Bárdossy, 11-én Grassy és Zöldy, az újvidéki ,ahideg napok" tettesei és irányítói, márc. 12-én Szálasi, Beregfy, Gera és Vájna, egy héttel később Csia, br. Kemény és Szöllősi, a Szálasi-kormány tagjai, márc. 29-én Baky és Endre, ápr. 11-én volt miniszterük, Jaross,jún. 22-én Ruszkay (Ranzenberger) Jenő, július 1-én Reményi-Schneller Lajos, „örökös" pénzügyminiszter, aug. 24-én két miniszterelnök, Imrédy és Sztójay, majd 1947. nov. 28-án Jány Gusztáv sorsa teljesedett be. A kivégzésekkel a főbűnösök pere lezárult.

108 A magyar népbíróságok és a külföldi népbíróságok tevékenységének összevetésére itt nincs lehetőség.

109 Tény, hogy országonként más és más volt a meghatározó működésükben, kihatott rájuk az adott ország ellenállási mozgalmának hatóereje, a fasizmus felszámolásának eltérő módja. Több országban már a partizánharcok során számonkérték a fasiszta múltat, s a klasszikus népbírósági működést így már nem a teljes felszámolás adatait reprezentálják.

110 A magyarországi közel 27 ezer elítélt háborús és népellenes bűnös nemcsak a magyar népbíróságok munkáját jelzi, hanem azt is, hogy az mekkora feladatot jelentett. A magyar népbírák elé került 59 429 gyanúsított és részben megvádolt személyről a magyar szélsőjobboldali csoportosulások közel 400-450 ezres taglétszámához viszonyítva (beleértve a Volksbundot)

111 az elítélt közel 27 ezer fő alapján az állapítható meg, hogy kb. minden tizenöt-tizenhetedik kapott valamilyen marasztaló ítéletet. A népbíróságok és a NOT Az első fokú népbíróságok és a felettes szervük kapcsolata nem volt vitáktól mentes. Ennek heterogén okai voltak. A NOT tevékenységének negatív megítélésénél nagy súllyal esett latba, hogy személyi állománya zömében abból az igazolt és nem B-listázott igazságügyi gárdából került ki — még ha a pártok is delegálták őket a NOT-hoz — melynek soraiból 1945 után csak a kifejezett fasisztáknak" minősítetteket távolították el.

112 Másrészt problémákat okoztak a NOT működésére vonatkozó előírások is: előtte már