Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra

nem folytak tanúkihallgatások, s az első fokon eljárt népbíróság tevékenysége is vizsgálat alá került a vádlott megítélésekor. A népbíróságok ítéletével nem azonos mértékű másodfokú döntés pedig felvetette a NOT reakciós voltának vagy korrektségének alternatíváját. A nemzetgyűlésben elhangzott interpellációk bőven foglalkoztak — a kor nyelvén — ,,a népbíróságok és a NOT ellentétével". Hajdú Gyula a legfelsőbb népi igazságszolgáltatási fórumot a bűnösöknek való kedvezéssel vádolta, s maga a miniszter is úgy nyilatkozott, hogy a NOT a tanácselnökök esetében a ranglétrán való feljebbjutás eszközévé vált. Orbán László már a NOT reformját sürgette, mert szerinte a NOT ítéletei „arcul csapják a demokráciát". Míg a demokratikus pártok képviselői a NOT radikálisabbá tételét szorgalmazták, addig a polgári pártok ezt megkérdőjelezték. Számonkérték Riesen a NOT tanácsaival szemben tett állítólagos lépéseit, a népbíróságokat okolták a hibákért, s minden igyekeztük a NOT megvédésére irányult. A Népbíróságok Országos Tanácsát tekintették az objektivitás mércéjének és a népbíróságokat „pártbíróság"-ként aposztrofálták.

113 Kinek volt igaza a korszak egyik legvitatottabb problémájában, mely szerint „... akit a népbíróságok elítéltek, azt a NOT felmentette". Maga a NOT 1945. ápr. 23. és 1950. márc. 31. között

114 — fennállása alatt bármilyen neves személyiség is állt az élén, pl. Símándy Tamás, Major Ákos, Bojta Béla stb. — állandóan a viták kereszttüzében állt. Még Ries is úgy nyilatkozott, hogy „a NOT-nál ... nem ítélkezés, nem megtorlás, hanem nagyon szép formában való háborús és népellenes bűnösmentés" folyik. A probléma megválaszolása nehéz. Ugyanis míg a népbíróságok annak tudatában hozhatták akár a legsúlyosabb, akár a legenyhébb ítéleteket, mert tudták, hogy nem egyhangú döntés esetén még egy fórum fog majd ítélkezni (ráadásul öt éven aluli ítélet esetében a népügyésznek hivatalból súlyosbításért fellebbeznie kellett), addig a NOT bármely döntése a perben érdekelteket vagy önmaga mellett vagy ellen hangolta. Tehát ha a népbíróság súlyos ítéletet hozott, akkor a munkáspártok az első fokú ítéletet mint a fasizmus felett aratott „győzelmet" ünnepelték, hogy azt követően, ha netán a NOT az ítéletet enyhítette, akkor a NOT-ot mint a „hivatásos fasisztamentők" gyülekezőhelyét támadhassák. A kisnyilasok esetében fordított helyzet alakult ki, mert azok vagy már el sem jutottak a népbíróságokig, vagy pedig a baloldali pártok és szakszervezetek közismert álláspontja került szembe a NOT népbírósági ítéleteket súlyosbító gyakorlatával. Az 1946 : VII. t.c. életbe lépésével pedig nemcsak a NOT és a népbíróságok közötti igazságtevésben való állásfoglalás halkult el, sőt dr. Major Ákos NOT elnökké történt kinevezésével 1946 őszétől vissza is szorult, hanem egyúttal azok a problémák kerültek a NOT kapcsán előtérbe, amelyek a demokrácia polgári vagy népi demokratikus továbbfejlesztését állították — sokszor hamisan — a közvélemény elé. A népbíróságok radikalizmusa, antifasizmusa és a NOT ezzel ellentétes színezetű tevékenysége értékelésében azok a statisztikai adatok

115 segítenek, amelyek egyrészt a NOT valamennyi tanácsa esetében pontosan rögzítik az első fokú ítéletnél enyhébb, másrészt súlyosabb büntetéseket. Ezeket kiegészítve az egyéb, ugyancsak a NOT működésével kapcsolatos adatokkal vállalható az állásfoglalás kockázata. A rendelkezésre álló teljes adatsorok a korábban megjelent publikációkhoz viszonyítva az enyhítések esetében 1850 fő (37,5%), a súlyosbítások esetében pedig 1011 fő (41,4%) a növekedés, illetve a korábbi munkák ennyi fővel (%4cal) kevesebbet vettek figyelembe, összességében az enyhítéseknél és súlyosbításoknál a tényleges létszám több mint egyharmadával, illetve közel felével nem számoltak. A NOT VI. sz. tanácsa 1948-tól más feladatokat kapott, gyakorlatilag öt tanács foglalkozott a népbírósági ügyekkel. A NOT 1950. jan. l-ig 23 733 ügyet (Major szerint 23 617-et) kapott, illetve tűzött ki. A statisztika lezárásakor folyamatban volt 1573 személy ügye. Szabadságvesztés büntetést 9407 esetben mondtak ki a NOT bírái, ebből az első fokú ítéletet helybenhagyó 1322, enyhítő 4992 és súlyosbító 2442 személy esetében volt, a többi alkalommal egyéb