Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra

A kiadott háborús főbűnösök első csoportja 1945. okt. 3-án érkezett meg a mátyásföldi repülőtérre.

62 A külügyi tárca másnap köszönetét fejezte ki a SZEB-nek,

63 pár nappal később pedig már azt kérte, hogy ne csak a kikérteket, hanem azokat is szállítsák Magyarországra az amerikaiak, akiket ezt követően vesznek majd őrizetbe.

64 A kiadatások kihatottak a nép bíráskodásra: teret nyert korabeli megnevezéssel az „epizodisták", azaz a kisebb bűnösök, és „főbűnösök" megkülönböztetés. A keretlegények és más martalóc társaik pereit követhette a főbűnösök felelősségrevonása,

65 sőt emiatt a Budapesti Népbíróság hatáskörének bővítését is szorgalmazták.

66 Ilyen előzmények után került sor 1945. okt. végén Bárdossy, volt miniszterelnök perére.

67 A SZEB amerikai képviselője kezdetben támogatta a magyar kérést. Szálasiék hazahozatalakor W. S. Key altábornagy közölte, hogy a kikért 546 bűnöst hamarosan kiadják. 1946. jan. 15-ig kb. 250 személyt is kiadtak, akiket a magyar kormány nem is kért ki.

68 Amerikai részről Georg Kovách, Martin Himmler és Grainville vett részt az oberurseli kihallgatásokon, illetve ezek a magyar származású amerikai tisztek működtek közre hazaszállításukban. A szövetséges hatalmak 1946. aug. elejéig 312 háborús bűnőst adtak át a magyar hatóságoknak.

69 A hidegháborús légkörben a kiadatás vontatottabbá vált, a német kitelepítés körüli huzavona is nehezítette. A kiadatás megtagadásával megváltozott a helyzet: a ki nem adott személyek a népi demokratikus Magyarország ellenfeleinek táborát erősítették. Az antifasiszta nagyhatalmak között elmérgesedett viszony következményeként a magyarországi szélsőjobboldali erők felszámolásában megnőtt az „in contumaciam"

70 elítéltek száma, s a fasiszta maradványok felszámolása helyett valójában azoknak az emigráns és hazai erőknek a lehetőségei növekedtek, akik az új magyar államiság megdöntésére törekedtek. Az 1946. nov. 4-én ismertté vált, a háborús bűnösök kiadására vonatkozó amerikai feltételek nyílt beavatkozást jelentettek a magyar belügyekbe.

71 Egyre nőtt a ki nem adottak száma, s 1948. ápr. 28-án elérte az 518 főt.

72 Ez évvégére lezárult a „ki kit győz le" korszaka, s ez tükröződött az újabb diszkriminációs amerikai feltételekben, valójában az USA lezárta a kiadatásokat.

73 Az összképet egy-egy bűnös kiadása már nem módosította. Nem adták ki Kállay volt miniszterelnököt és Hennyey volt külügyminisztert. Kisbarnaki Farkas Ferenc és Sombor-Schweinitzer József, a szélsőjobboldalivá vált tábornok és a politikai nyomozások vezetője nyugaton maradhatott, miként Zákó András tábornok, az „emigráció" katonai vonalának vezetője. Csonka Emil, az „igric", a Szálasinapló íródeákja, Héjjas Iván és Bibó Dénes ébredő magyarok, Kovács Kornél, a Kettőskereszt Vérszövetség egyik vezető funkcionáriusa, a salgótarjáni gyárak kitelepítésének vezetője sem került magyar népbíróság elé. (Legfeljebb távollétükben ítélték el őket, mint pl. Bibót, Csonkát, Héjjast és Kisbarnaki Farkast.) Nem adták ki Habsburg Albrechtet, sem a főhercegeket; Józsefet és József Ferencet. Ney Károly, a KABSZ hírhedt terrorista vezetője sem került Magyarországra vissza.

74 Horthy Miklós per sem lett. A moszkvai emigráció ugyan tervbe vette bíróság elé állítását, de a katonai helyzet alakulása, az 1944 őszi fegyverszüneti tárgyalások arra késztették a magyar kommunistákat, hogy elálljanak ettől. így maradt ki felelősségrevonásának meghirdetése a koalíció programjából. Később, amikor — egyes visszaemlékezők szerint — az amerikai államfő felajánlotta a volt kormányzó Magyarországnak történő kiadását Sztálinnak, ő Horthy magas korára hivatkozva visszautasította azt. Egyébként is, az 1945 nov.-i választási eredmények ismeretében nehéz lett volna egy Horthy-pert megrendezni.

75 Kikérték viszont Horthyt — szerződésszegés és az újvidéki vérengzés miatt — a jugoszláv igazságügyi hatóságok. Eredménytelenül. Az amerikai hatóságok nem adták ki a Magyarországon bűnt elkövetett németeket, akik vagy hosszú ideig bujkáltak, vagy máshol nyerték el büntetésüket. Edmund Veesenmayer, Otto Winckelmann, Hermann Krumey, Wilhelm Höttl, Kurt Becher, Diettrich Wiesliceny, Adolf Eichmann, Kurt Haller a magyar nép bírái elé nem került, legfeljebb