Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra

tanúként, mint közülük pl. Veesenmayer, Becher, Winckelmann. A magyar katonák SS-beli szereplése - legyen annak oka a közismert magyar-német SS-toborozási megállapodás vagy a Hunyadi SS-beli tagság - különleges helyezetet teremtett a népbíróságok előtt. Kezdetben még a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék lett volna illetékes, de a gyakorlatban később a (ki nem telepített) háborús és népellenes bűncselekményekkel gyanúsított németeket és számos SS-be lépett magyart a magyar népbíróság vont felelősségre.

76 A népbírósági tanácsokat ért támadások — laikus népbírák A népbíróságok vizsgálata nem nélkülözheti az ún. laikus népbírák társadalmi összetételének, működésének, a népbírósági tevékenységet befolyásoló szereplésük áttekintését. Az MKP 1945. febr. 11-i debreceni nagygyűlésén Rákosi Mátyás már utalt arra a tényre, hogy a budapesti példától eltekintve a többi helységben a népbíráskodás csak a Jövő zenéje".

77 1945. áprilisában azonban már kritika éri a Budapesti Népbíróságot is a Meskó-perben hozott enyhe ítélet miatt.

78 A nemzeti bizottságok tiltakoztak. A fasizmus maradványainak felszámolásában kifejtett tevékenysége miatt az MKP országos értekezlete is bírálta a Budapesti Népbíróságot: az igazolási eljárások eredménytelenségének

79 megállapítása mellett a kommunisták tűrhetetlennek tartották, hogy csak a kisnyilasokat sújtják a népbíróságok, míg a magyar nép nagy bűnöseinek pereiben jelentéktelen büntetéseket hoznak, az ügyek elsimulnak, s a bűnösök zöme nem is kerül népbíróság elé.

80 Az MKP álláspontja aüg egy hónappal az ország felszbadulása után nem volt reális, ennek személyi feltételei nem voltak adottak. Elég csak arra utalni, hogy a háborús főbűnösök első csoportja 1945 őszén kerül haza, s a Meskó-ítéletből általánosítani túlzás volt. Az 1945: VII. t.c. elfogadásakor a pártok képviselői rámutattak a népbíráskodás hibáira. Kádár János szerint gyengeségük az alaprendeletből következett, mert az első fokú ítélet kihirdetését követően a vádlottaknak tág lehetőségeik voltak az időhúzásra. Egy4cét demokratikus párt — (főleg a Nemzeti Parasztpárt — Major szerint) nem vette komolyan a népbíráskodást, a népbíróságok korrumpálása is megkezdődött, s végül a „hivatásos fasisztamentők" megjelenése mellett a szigorral merültek fel problémák: a kisnyilasok súlyos ítéleteivel szemben ott állt a páter Zadravecz István, Meskó Zoltán és Wünscher Frigyes enyhébb első fokú ítélete. A szociáldemokraták valamennyi pártot bírálták az enyhe ítéletek miatt, s követelték a még „zavaros időkben" bekerült valamenynyi népbíró eltávolítását. A parasztpárti Sz. Szabó Pál a gyenge népügyészségi munkára hívta fel a figyelmet, de rámutatott arra is, hogy a védők „hivatásnak" tekintik a „fasisztamentést". A kisgazda Dulin Jenő szerint hálásak lehetnek a bűnösök, hogy nem közvetlenül a nép ítél." Utalt az országosan jelentkező,kívülről jövő nyomásra, amelynek hatása alól nehezen szabadulnak a népbírák. A Polgári Demokrata Pártot reprezentáló Balassa Miklós csak a népbíróságok hibáit ostorozta.

81 Az új igazságügyminiszter 1945. szeptemberében a kezdetektől értékelte a népbíráskodást. A bevezetőben utalt a nemzetközi kötelezettségekre, a népbíráskodásnak a demokrácia előfeltételeinek megteremtésében játszott szerepére. Leszögezte, hogy a népbíráskodás a követelményeknek nem felel meg...". A népügyészek a siker zálogai. Tőlük függ a politikai célzat és a politikai háttér kihasználásának lehetősége. Javasolta, hogy a népügyészek minden törvényes lehetőséget vegyenek igénybe, főleg, ha a tettes értelmiségi (!), szerezzék be életrajzát, derítsék ki személyi körülményeit, műveltségét, osztály helyzetét, mutassák be a szélsőjobboldali mozgalmakkal való kapcsolatát. A kétkezi munkások, földművesek, törpebirtokosok, kisiparosok stb. - mint tettesek - ese-