Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)
II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra
letes tárgyalása meghaladná a tanulmány kereteit.) 33 A kormány vezesse ,,... a demokratikus népbíróságok felállítására irányuló mozgalmat" - mondotta a szegedi szakszervezetek és a nemzeti bizottság kezdeményezéséről Debrecenben Révai József. 34 A szegedi példát még számos követte 1944/45 fordulóján 35 , de ezek csak elvi jelentőségűek voltak, s az első néptörvényszék, amely tárgyalást tartott és ítéletet is hozott, a Budapesti Népbíróság volt. 36 A népbírósági rendelet értelmében minden törvényszék székhelyén fel kellett állítani a népbíróságokat. 37 Külön intézkedtek a Berettyóújfalui és az Esztergomi Népbíróságok felállításáról 38 , több kérelmet viszont elutasítottak. 39 A magyarországi népbíróságok működése és megszűnése mutatja a népbíráskodás fokozatos centralizálódását. Több szakasz különíthető el: 1. 1945 tavaszától 1948 elejéig. Valamennyi népbíróságra jellemző, hogy az ügyek zömét letárgyalták, s csak a már megkezdett - és jogerős ítélettel vagy végzéssel le nem zárt - perek letárgyalása várt a jogutódra. Megszűnt a népbíróság Baján, Balassagyarmaton, Egerben, Esztergomban, Gyulán, Kalocsán, Nagykanizsán, Nyíregyházán, Sátoraljaújhelyben, Sopronban, Szekszárdon, Székesfehérváron, Szolnokon, Veszprémben és Zalaegerszegen. 2. 1948 elejétől 1949 tavaszáig. Azok a népbíróságok is befejezték működésüket, amelyek a legkevesebb be nem fejezett ügyet vették át. Megszűnt a népbíróság Kaposvárott, Kecskeméten, Miskolcon és Szombathelyen. 3. 1949 tavaszától 1950 elejéig. Valamennyi magyar népbíróság befejezi működését, akár az 1945; akár az 1946: VII. tc.-be ütköző bűncselekményeket tárgyaló tanácsok működtek irányításuk alatt. Ekkor szűnt meg a népbíróság Budapesten, Debrecenben, Győrött, Pécsett, és Szegeden. 40 Ami a népbíróságokon folyó munka tartalmi részét illeti, egyet lehet érteni Major Ákossal, aki szerint a magyar népbíróságok eleget tettek ama kötelezettségüknek, hogy „mindazok, akik a magyar népet ért történelmi katasztrófa okozói, illetve részesei voltak, mielőbb elnyerjék büntetésüket." Ez 1946 végéig lényegében megtörtént. Megalapozottan jelenthette ki dr. Ries 1948 nyarán, a Prágában tartott nemzetközi jogászkonferencián, hogy ezt a politikai kötelezettséget az ún. csatlós államok közül elsőként Magyarország teljesítette. „A háborús főbünösök felelősségrevonása történelmi, jogi és erkölcsi igazságszolgáltatás volt az igazság fogalmának és az ítélet konkrét tartalmának teljes azonosságában. Már működés közben került a népbíróságok hatáskörébe az igazolás fellebbezési eljárás, majd az 1946: VII. t.c. alapján az ún. különtanácsok működése. Egyéb vonatkozásban a népbíróságok működésére a népbírákat delegáló politikai pártok vetélkedése nyomta rá a bélyegét 1948. jan. l-ig. A különtanácsok az 1946—1947. évi összeesküvések maradéktalan felszámolásával a népi demokrácia jelentős eszközeivé váltak. A népi igazságszolgáltatás tragikuma az is, hogy az első fokú népbíráskodás lényegében a Rajk-justizmorddal fejeződött be, a tanácselnök pedig később önmaga felett hozott halálos ítéletet. Eddig tartott a népbíráskodás első történelmi szakasza. A második az ellenforradalmi lázadás után, 1957-ben kezdődött és végeredményben az 1963 márciusi közkegyelemmel ért véget." 41 A Budapesti Népbíróság létrejötte, az első' ítélet A Budapesti Nemzeti Bizottság - amely a kormány Budapestre költözéséig kormányfunkciókat és jogkört is gyakorolt — 1945. jan. 27-i teljes ülésén megadta a felhatalmazást a