Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra

népbíróság felállítására.

42 Vas Zoltán ismertette az ülésen, hogy egyrészt sikerült elfogni „két vérengző bitangot", másrészt javasolta, hogy a legközelebbi ülésen állítsák fel a népbíróságot, jelöljék ki az elnökét, sújtsák halállal a gyilkosokat.

43 Az ülésen jelen levő Faragho közélelmezésügyi miniszter közölte, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. jan. 26-án tartott minisztertanácsi ülésén már foglalkozott a népbíráskodással, s hasonló álláspontra helyezkedett.

44 A BNB ötös bizottságának első ülésén, 1945. jan. 28-án kimondták a népbíróság felállításának sürgős szükségességét, elnökévé Major Ákos volt hadbíró századost nevezték ki, s kötelezővé tették, hogy a „...Nemzeti Bizottságban résztvevő négy politikai párt egyenként egy-egy tagot delegál, akiknek nevét a titkári hivatallal a pártok folyó hó 31-ig közölni tartoznak.

45 Külön fel kell hívni a figyelmet a BNB döntésére. Míg Debrecenben a 81/1945. M. E. sz. rendelet 39. §-a a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front öt pártját említette, addig a BNB csak négyet. Ennek oka az volt, hogy a BNB állásfoglalása szerint a Polgári Demokrata Párt az egykori Bethlen-rendszer „exponenseit" is tömöríti tagjai között, s a polgári demokraták számára csak a törvényhatósági közgyűlésben kíván emiatt politikai állásfoglalásukhoz lehetőséget biztosítani. Az öt népbírósági tanács megszervezésére a BNB négytagú bizottságot küldött ki. A Budapesti Népügyészség 1945. jan. 30-án kezdte meg működését, míg a Budapesti Népbíróság 1945. febr. 28-án.

46 Február 19-én kijelölték négy tanács vezető bíráit, a népügyészség vezetőjét és népügyészeit.

47 ötödik tagnak a népbírósági tanácsok létrehozásakor a szakszervezetek képviselőjét delegálták a polgári demokraták helyett. Ez a helyzet a kormány Budapestre költözéséig állt fenn. Az MKP Központi Vezetősége erőteljesen követelte a megalakult tanácsok működésének megkezdését.

48 A népügyészség vezetője és a tanácsvezető bírák 1945. márc. 5-én letették az esküt.

49 1945. márc. végéig „... a népbíróság és a népügyészség ügykezelése a két hatóság megszervezésének rendkívüli nehézsége miatt teljesen összefonódott.

50 ,,A nép nevében" hozott első ítélet 1945. febr. 3-án hangzott el. SZÍVÓS Sándor szakaszvezetőt és Rotyis Péter főtörzsőrmestert, valamint távollétében Haynal Alajos vezérőrnagyot a Budapesti Néptörvényszék Major-tanácsa halálra ítélte. A 40l-es különleges munkásszázad keretlegényeinek ügyében a BNB egyenes kívánságán túl a mielőbbi ítélkezést a Pesten állomásozó orosz katonai parancsnokság is igényelte, s mint Major írta, „... az itteni orosz katonai parancsnok ügyésze magához kéretett, kellő tájékoztatást kért a bűnügyről, valamint az alkalmazandó jogszabályokról és közölte, hogy Malinovszkij marsall a legnagyobb érdeklődéssel kíséri ezt a bűnügyet.!.'

51 Magyarország felszabadítása időszakára ugyanis a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága 1944. okt. 27-én meghatározta a katonapolitikai feladatokat. A szovjet katonai hatóságok ennek értelmében nem foglalkoztak a háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonásával, azt államhatalmi feladatnak minősítették.

52 Az 1944. őszi legfelsőbb szovjet katonai megnyilatkozás és a fegyverszüneti szerződés egyenesen előírta, főleg hadműveleti területen a felelős katonai parancsnok részére a mindenre kiterjedő állásfoglalást, s ez húzódott meg Malinovszkij „érdeklődése" mögött. A tárgyaláson még nem alkalmazhatták a népbírósági rendeletet, mert azt ugyan Debrecenben január 25-én elfogadták, de a hatályba lépés időpontját február 5-ben állapították meg. Ám sem az elfogadott rendelet, sem az alkalmazás időpontjának kezdete nem volt ismert a még hadszíntérnek minősülő fővárosban. Az ítéletet a Budapesti Nemzeti Bizottság ötös tanácsa megerősítette, a kivégzéseket az Oktogonon nyilvánosan végrehajtották. A Budapesti Néptörvényszék, majd Népbíróság többi ítéleténél már a 81/1945. M. E. sz. rendelet paragrafusait érvényesítették. Később a kegyelmezési jogkör a rendelet értelmében a Nemzeti Főtanács hatáskörébe tartozott. Február 12-től már Budapesten is ismert volt a rendelet, s az abban foglaltak világossá tették, hogy „az első bűnügyben követett elvek alapján" nem működhet tovább a bíróság.

53 Az új rendelet mielőbbi alkalma-