Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adalékok az antifasiszta számonkéréshez és a népi demokrácia védelméhez, különös tekintettel a Budapesti Népbíróságra

egyezmény aláírásával azoknak teljesítését vállalta, s a hazai erőcsoportosulásokra várt a feladat, hogy ennek érvényt szerezzenek. Hogy ehhez milyen feltételek voltak adottak, erre derült fény 1945 első hónapjaiban. A népbírósági rendelet, a népbíróságok létrejötte és működése A népbírósági, 81/1945. M. E. sz. alaprendelet létrejöttének körülményehői a szakirodalom már megemlékezett. Ehhez rendelkezésre állt a források mellett az akkori igazságügyi államtitkár, Kovács Kálmán visszaemlékezése is.

25 A kommunista államtitkár szerint Réczei László minisztériumi osztálytanácsost és Balogh Győző berendelt bírót a jogszabály előkészítéssel, magát Kovácsot pedig a népbíróságok megszervezésével és felügyeletük gyakorlásával bízta meg Valentiny Ágoston igazságügyminiszter. Tudtak mind a londoni állásfoglalásról, mind a moszkvai nyilatkozatról. A debreceni kodifikáló munkába bevonták még a helyi szociáldemokraták jogászát, valamint Timár Istvánt és a később tragikus körülmények között elhunyt Villányi Andrást?

6 Valamennyi antifasiszta jellegű rendeletnek (később törvénynek), intézkedésnek - így ennek a munkának is — az eszmei alapját a szegedi program képezte, 1944. decemberében olyan elvek kerültek meghirdetésre, amelyek a későbbiekben nemcsak az ország külpolitikájának váltak sarkalatos pontjaivá, hanem az újjáépítés, a szélsőjobboldaltól mentes demokratikus Magyarország belpolitikájához is elengedhetetlen alapelveket szögeztek le. Az MNFF program alapvető antifasiszta követeléseket hirdetett meg, többek között, hogy ,,... a hazaárulókat, a háborús bűnösöket le kell tartóztatni és átadni az erre a célra létesítendő népbíróságoknak. Vagyonukat el kell kobozni." stb.

27 Ennek és a többi feladatnak a végrehajtására országszerte új szervezeteket, új funkciók keletkeztek, úgy és olyan tartalommal, mintha évszázadok óta már ezeket a feladatokat látták volna el.

28 Uj fogalmakkal ismerkedett meg a felszabaduló ország lakossága: „nép ügyészség— népbíróság—néptörvényszék."

29 Mi is a népbíráskodás? Ezt a kérdést igyekeztek a legmegfelelőbben megválaszolni a debreceni rendeletalkotók, s tőlük várta az ország demokratikus közvéleménye, hogy olyan joggyakorlathoz biztosítsák a törvényszerű kereteket, amelyre a szegedi programpontok is utaltak. A kérdésre talán dr. Ries miniszter fogalmazta meg a legtalálóbb választ: a népbíráskodás célja, hogy a nép a vele szemben elkövetett háborús és népellenes bűncselekményekért minél gyorsabban és minél teljesebb elégtételt nyerjen. A nemzet pere megróntóival szemben. Voltaképpen egy per, mely technikai szempontokból bomlik különböző perekre. Olyan igazságügyi feladat, amelynek végleges nyugvópontrajutásától népünk demokratikus újjászületése, az ország demokratikus átalakulása függ." A magyarországi népbírósági rendszer megalkotói tételes különbséget tettek a háborús és népellenes bűncselekmények között (ezek ismertetése és jogi magyarázata nem tartozik e munkához).

31 A 81/1945. és az ezt kiegészítő 1440/1945. M.E. sz. rendeletekben megfogalmazott bűncselekmények elkövetői ellen indultak meg a népbírósági eljárások. Az Igazságügyminisztérium hivatalos lapja, a Népbírósági Közlöny pedig már azt hirdethette, hogy az „Iskolákban fogják tanítani a magyar háborús főbűnösök perét."

32 Hogyan indult meg a népbíráskodás? Az új típusú jogi fórumok megalakulása a nemzetközi viszonyokból fakadó kötelezettségek mellett azzal az antifasiszta koalíciós pártpolitikával, s mindenekelőtt azokkal a demokratikus tömegmozgalmakkal volt kapcsolatos, melyek 1944 végén jelentkeztek a magyar belpolitikában. A nyilvánosságra hozott koalíciós nemzetépítő program nem várt aktivitást eredményezett, s a helyi nemzeti bizottságok közül a szegedi már 1944. decemberében javasolta a népbíróság felállítását. (A nemzeti bizottságok szerepének rész-