Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ujlaki Péter: Az SZDP Községi Frakciójának akcióprogramjai és tevékenysége 1945. március - július

az iskolai tandíjmentesség bevezetését és a lakáshelyzet megjavítását tartották.

37 A Frakció elfogadta és jóváhagyta az Intéző Bizottság jelölését az akcióprogram véglegesítésére összeállított bizottság összetételét illetően is, illetve annyi változtatást tett, hogy Szakasits Antal javaslatára beválasztották a bizottságba negyedik tagnak Pollákné Stern Szerént. A KÖZSÉGI GYAKORLATI PROGRAM FŐBB PONTJAI 1. Az autonómia jogainak biztosítása Feladataink legfontosabbika az autonómia jogainak biztosítása, mert csupán az teszi lehetővé azt, hogy a főváros lakosságának kívánságait, illetve azokat a feladatokat, amelyeket a törvényhatósági bizottság megoldásra kijelöl valóban végre is tudjuk hajtani. Az autonómia jogainak biztosítása a de mokrácia alapelve, a szociáldemokrata párt községi frakciójának legfőbb követelése, mely egyébként a mai helyzetben is igen fontos követelmény. Egyelőre a gyakorlatban később de jure is módosíttatnunk kell, tehát az 1934. évi XII. t.c. ma is érvényben lévő azon rendelkezését, amely szerint a közgyűlés jogkörét de facto a polgármester gyakorolja és amely így valóságos polgármesteri diktatúrát hoz létre.

38 Ennek módja az, ha a közgyűlés valóban belefolyik a városháza munkájába és magához ragadja a kezdeményezést. Ez a mai kapkodó politikai vezetés

39 mellett egyáltalán nem jár túl nagy nehézségekkel. Ehhez azonban szükséges egy kidolgozott program, amely szerint a közgyűlés legaktívabb, leggyakorlottabb politikai csoportja, a szociáldemokrata községi frakció munkához láthat. Mindenesetre a kidolgozandó programpontok végrehajtását is csak akkor lehet biztosítani, ha az önkormányzat — amelyben most a munkáspártoké a többség — maga intézkedhet a saját kérdései felett. 2. Adózás

40 A várospolitika sarkpontja az adózás kérdése. Nemcsak a lakosság közterheinek mértékét szabja meg, hanem egyszersmind a pénzügyi keretét is biztosítja a község aktív politikájának, annak, hogy mit képes juttatni a közület lakosai számára szociálpolitikai, kulturális, közegészségügyi stb. vonalon. Az adópolitika mai helyzetét tekintve akármennyire is tiltakozunk ellene, infláció van, de főleg lesz — ez külön is megszabja követendő adópolitikánk irányát. Mindezzel kapcsolatban az első követelmény az, hogy a kivetett adó progresszív legyen, ne a dolgozót sújtsa — a létminimum adómentességet kapjon - viszont a kapitalistákat tényleges képességeiknek megfelelően vonja bele aközterhekben valórészvételbe. Különösen pedig a nehezen ellenőrizhető feketekereskedőket , konjunktúra-üzletembereket. A másik követelmény — amelyeket különösen az infláció tesz szükségessé — az, hogy könnyen kezelhető és ellenőrizhető adókat, adónemeket állapítsunk meg. A dolgok természetéből folyik, hogy az ilyen könnyen kezelhető adók elsősorban a fogyasztói adók: megfelelő új fogyasztási adókat kell kreálni, tehát, mégpedig az adókulcs olyan megállapításával amely a pénzérték változását megfelelően követi. Szükség esetén a havonként való adózást is be kell vezetni. Az adók első csoportja, amelyeket alkalmaznunk kell a l

uxus adók közé tartozik: 1. vigalmi adó 2. luxus éttermek adói (lásd községi fogyasztási adó) 3. telekérték emelkedési adó (lásd ingatlan átruházási illeték) 4. ingatlanforgalmi járulék 5. ebadó A fenti adók már ma is fennállnak, szükséges azonban az, hogy a mai korszellemnek és követelményeknek megfelelően átalakítsuk őket valóban szociális és erősen progresszív adónemekké. Ha kell azonban új adókat is kell megállapítani — és erre szükség lesz még az állami adókból való részesedés előnyösebb megállapítása mellett is - mégpedig szükség esetén a régi bécsi mintára: így meg kell teremteni a 6. hirdetési adót 7. automobil-adót (személyautók után)