Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ujlaki Péter: Az SZDP Községi Frakciójának akcióprogramjai és tevékenysége 1945. március - július

8. ló adót (luxus lovak után) célravezetők a személyi adók is 9. háztartási alkalmazott utáni adó 10. alkalmazottak után fizetendő adó 11. iparengedélyek után fizetendő adó Természetesen nem lehet elfeledkezni a Bécsben a lakásépítkezések szempontjából hatalmas jelentőségűvé válik 12. lakásépítési adóról sem. (az adó a luxuslakásokat igen erős progresszivitás szerint adóztatja meg szemben a nálunk szokásban lévő házadóval, amely a lakóra áthárítva 50%-os (48.79%) egyenletes kulcsot állapít meg a legegyszerűbb proletárlakásra és a luxuslakásokra egyaránt.) Mindez az állami adókból való részesedés mellett olyan mértékű kell, hogy legyen, hogy fedezze a község összes kötelezettségeit, beleértve az újabb szociális kötelességeket is, amelyek vállalása szükségszerű és helyes az új városháza részéről. 3. Újjáépítés - lakásépítés Mai gazdaságpolitikánk alapja az a rendelkezés, amely szerint lakbéremelés és ezzel kapcsolatban a lakás felmondása tilos a háztulajdonos részéről.

41 Ha ezt a kérdést megbolygatjuk, új helyzetet teremtünk a bérkérdés terén, a kollektív szerződések bérskáláit emelni kell, a kalkuláció bizonytalanná válik, az árak kimozdulnak mai, úgynevezett nyugalmi helyzetükből - mindezzel gyorslépésekkel segítenénk elő az inflációt. Hozzá kell mindehhez tenni azt, hogy a mindinkább fokozódó mai lakásínség következtében a növekvő kereslettel szemben valamelyes lakáskínálatot kell produkálnunk, mert ellenkező esetben nem lehet lakóvédelmet fenntartani. Meg kell kezdenünk a lakásépítést, mégpedig közvetlenül a főváros irányítása, - illetve a főváros e célból alapított szervének, a Közmunkatanácsnak irányítása — mellett. A szükséges újjáépítési munkák és az első évben feladatként kitűzendő kb. 3000 lakás felépítése számításom szerint kb. 35—40 000 embert vonna bele a közmunkába. A város ezen munkák következtében rendezetté válik, 3000 új lakás keletkezik — mellyel kapcsolatban kb. 12 000 személy kerülne emberi lakáskörülmények közé és mindezeken túl: a közmunkák 4000 dolgozót és rajtuk kívül 40— 50 000 eltartottat látnának el, adnának kenyeret. Programunk végrehajtásának első évében ez az eredmény kevés, de látható és többet jelent, mint a legszebb megrajzolt álomképek. Ha az adók az építkezési programot az első időszakban teljesen fedezni nem tudnák, a fővárosnak saját pénzintézeteitől, elsősorban a Községi Takarékpénztártól és ezen túl az államtól kell hosszúlejáratú, minél olcsóbb kölcsönt felvennie. Az építkezésekhez a község számára biztosítani kell a ház- és telekvásárlási jogot. A további években - különösen az újjáépítési munkák elvégzése után - a lakásépítkezést fokozni kell. Az adók az első időszak után minden körülmények között fedezni képesek az építkezés költségeit. Erre rámutat a számtalan, városi építkezésekkel kapcsolatos példa. Ide tartozó probléma az építkezésekkel kapcsolatosan a parkok, gyermekjátszóterek létesítése. 4. Közüzemi és tarifapolitika

42 A közüzemeknek fenn kell tartaniok magukat — ez itt az alapelv. Ez a tarifapolitika alapja is: a pénz értékének változása kell, hogy a tarifaváltozást is magával vonja. Általában a közüzemek ne dolgozzanak nyereségre és így ne vessék kétszeres adó alá a közönséget, (kivétel azonban ez alól néhány üzem, például a hirdető vállalat, gyógyfürdők stb.) Nem szabad azonban visszariadni attól, hogy átmenetileg céladóként pótlékoljuk az egyes tarifákat, így például a villany- vagy gázdíjakat bizonyos százalékkal pótlékolni lehet, hogy az így befolyt összegek az üzemek újjáépítéséhez és modernizálásához alapot szolgáltassanak. Ha szükségesnek mutatkozik, kötelező előfizetés is bevezethető ezen a területen. Ilyen körülmények között helyes a BSZKRT mai egységes tarifája is, még ha ez a rövid úton utazók számára hátrányos is. Biztosítani kell azonban ezzel szemben az olcsó munkásjegyeket, tisztviselőjegyeket, gyermek- és tanulójegyeket is. Növelni kell a fogyasztók (villany, gáz stb.) számát nemcsak azért, mert szociális szempontból mindenképpen előnyös, hanem mert így a költségek csökkenthetők és a szolgáltatás olcsóbbá válik.