Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ujlaki Péter: Az SZDP Községi Frakciójának akcióprogramjai és tevékenysége 1945. március - július

nevelőnek együtt kell dolgoznia a második osztályéval, j Az ú.n. felső tagozat nevelőjének tekintettel kell lennie az alsóra és viszont."

34 A párt tehát - ebből következően - az egységes általános iskola fogalmán a nyolc osztály folyamatos elvégzését értette, amely nincs felosztva alsó- és felső tagozatra. A júliusi akcióprogram 1945. tavaszának végére tehát a főváros életének szinte valamennyi vonatkozásában megindult, illetve folyamatban volt a normalizálódás: a közigazgatás konszolidálódását jelezte a Törvényhatósági Bizottság máj. 16-i megalakulása és Vas Zoltán polgármesteri kinevezése, konszolidációs jelek mutatkoztak a politikai, gazdasági és társadalmi élet szinte valamennyi területén, kibontakozóban voltak a fejlődés lehetőségei. Mindezek következtében új helyzet állt elő, olyan helyzet, amely megkövetelte az SZDP-től a márciusi tervezetnél részletesebb, pontosabb és alapelveiben állandó jellegű községpolitikai akcióprogram összeállítását. Ez a pártnak már csak azért is lényegi kérdés volt, mert eleve nagy súlyt helyezett a községpolitikára és ebből következően a Frakció tevékenységére. E fokozott figyelemnek az volt az oka, hogy az SZDP-nek a jól vezetett községpolitikával távolabbi céljai voltak. Tulajdonképpen ezt fejezte ki Gyöngyösi István, amikor kijelentette, hogy ,,a Községi Frakció politikai testület, a fővárosi politika országos politika"

35 és ugyanez vonatkozik az Intéző Bizottság egyik feljegyzésére is, amely szerint „nincs igaza annak, aki lekicsinyli (ti. a községpolitikát - U.P.), aki rangban az országos politika mögé sorozza, mert jó községpolitika nélkül jó országos politika el sem képzelhető.'"

36 Az SZDP koncepciója a községpolitikával kapcsolatban kettős jellegű volt. Egyrészt ezen keresztül akart országos politikát csinálni, mintegy „ugródeszkaként" használva. E stratégia szerint az első lépésben meg akarta szerezni a főváros vezetését, megvalósítva azt a politikát, amely vonzóvá teszi a pártot az egész ország közvéleménye előtt (részben ezért is akarta a teljes autonómiát), majd a következő lépésben — felhasználva a megszerzett népszerűséget — megnyerni a kiírandó választásokat és az ország legerősebb pártjává válni. Másrészt a községpolitikai program, majd gyakorlati megvalósítása összegezni volt hivatott a pártnak a magyar társadalom jövőjéről alkotott nézeteit, azaz része volt az SZDP „új világ"-ról alkotott elképzeléseinek. Ebbe a sorba illeszkedett az autonómia kérdése is, amit ugyancsak nem kizárólag hatalmi kérdésként kezelt, hanem benne fogalmazódott meg a párt mindenek feletti demokratizmusa is — amint erről az előbbiekben már szóltunk. Ezek a célok lebegtek tehát a párt előtt, amikor olyan fontosnak tartotta, hogy a végleges szándékkal készülő községpolitikai akcióprogram széles körű, az élet minden területére kiterjedő dokumentum legyen, amely minden réteg számára nyújt valamit és vonzóvá teszi a párt célkitűzéseit. így került sor a Törvényhatósági Bizottság megalakulása után az új program kidolgozására. Ehhez — a Frakció megbízása alapján — Tolnai György látott hozzá és másfél hónapi munkát követően, júl. 2-án terjesztett az Intéző Bizottság elé. Az IB júl. 4-én foglalkozott a tervezettel és három tagú bizottságot jelölt ki az akcióprogram véglegesítésére. A bizottság tagjai Révész Mihály, Bechtler Péter és Tolnai György lettek. A tervezetet egyébként az ülésen olyan jónak ítélték, hogy Becthler javaslatára elhatározták, hogy a XXXIV. kongresszus elé terjesztik, hogy ne csak fővárosi, hanem országos programmá is váljék. Az Intéző Bizottság ezt követően a Frakciójuk 9-i ülése elé vitte a tervezetet, amely szintén megtárgyalta, és elfogadta. A vita során többen szóltak hozzá, és a leglényegesebb, a lehető legrövidebb időn belül megoldandó kérdéseknek — Nádor Jenő felszólalása, valamint a Nagy-Budapest bizottság megalakulása alapján — Nagy-Budapest létrehozását,