Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ujlaki Péter: Az SZDP Községi Frakciójának akcióprogramjai és tevékenysége 1945. március - július

másodfokú, az Újjáépítési Kormánybiztosság harmadfokú (tehát megasabb szintű) hatóságként működött - egy kézben történt egyesítése különösen kiemelte az újjáépítési munkálatok elsődlegességét. Ezzel ugyanis el akarták érni, hogy a két szerv tevékenysége egymást kölcsönösen kiegészítse és mindenféle fennakadás és gátló tényező kiküszöbölhető legyen. Az újjáépítés előfeltétele a romok mielőbbi eltakarítása volt. Ezt a munkát a harcok befejeződése után azonnal megszervezte a főváros vezetése és a Közmunkatanács, amihez késedelem nélkül csatlakozott a két munkáspárt. A lakosság széles körű bevonásával, a hatóságilag, majd az FKT által rendeletileg

20 előírt közmunkákkal nagy tempóban haladt a romok eltakarítása és ezzel együtt jelentős erőfeszítések történtek az újjáépítés feltételeinek biztosítására,

21 amiből tevékenyen kivette részét a Frakció. A lakáshelyzet és az újjáépítés megoldásán kívül ugyancsak a fontos gyakorlati teendők között foglalkozott a Frakció a szociálpolitikai, közegészségügyi, közellátási és oktatási problémákkal is. Az SZDP a szociálpolitikai ellátottságot és a közegészségügy helyzetét a községpolitika sarkalatos pontjának tekintette. Ezért akarta, és sikerült is elérnie, hogy a párt két tagja. Pollákné Stern Szerén és dr. Hahn Sándor lett a Városházán a Szociálpolitikai, illetve a Közegészségügyi ügyosztály vezetője. A szociálpolitikában, - amelyben a párt alapelve ,,a születéstől a halálig" történő gondoskodás volt - a fő figyelmet az anya- és csecsemővédelemre, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó kisgyermekekkel történő foglalkozásra fordították. E problémák megoldása — a legfontosabb élelmiszerek, így elsősorban a tej és a tápszerek hiánya miatt - meglehetősen nehéz volt. A helyzet súlyosságára a csecsemőhalandóság január-április közötti 30%-os aránya mutat leginkább. A hivatalos szervek — mindenek előtt a Rendkívüli Egészségügyi Tanács

22 és a Tisztiorvosi Hivatal - erőfeszítéseinek eredményeként májusra sikerült üzembe helyezni 6 anya-és csecsemővédő intézetet, valamint 25 kisdedotthont az 1 -3 éves gyermekek részére. Mindezek hatására a csecsemőhalandóság 16%-ra esett vissza. Az eredmények elérésében - az előbb említettek mellett - szerepe volt annak a ténynek is, hogy a munkáspártok kerületi pártszervezeteinek felhívására sok SZDP és MKP tag is részt vett az intézetek helyreállításában. A munkáspártok gyűjtőakciót is szerveztek az anyák és kisgyermekek megsegítésére. A felszabadulást követő időszak a közegészségügyi ellátottság szempontjából is nagy terhekkel volt teljes. A párt - amint ez akkor általános gyakorlat volt — az első lépésben kizárólag saját tagjainak akart, pontosabban tudott segíteni - február első felében a kerületi pártszervezetek pártszervezeti orvosi tanácsadókat szerveztek, orvosi rendelőket nyitottak meg, biztosították a tagok legfontosabb gyógyszerekkel történő ellátását. Ezenkívül az SZDP 7 járványvédelmi állomást is létesített a tífuszjárvány megelőzésére. A védettséget biztosító személyenkénti három oltásra — melynek díja a párttagok és családtagjaik számára 20 P volt - a kerületi pártszervezeteknél lehetett jelentkezni.

23 Időközben további haladás is történt: az MKP kezdeményezésére, a munkáspártok együttműködésével Zuglóban megnyitották a Ságvári klinikát

24 és ugyancsak jelentős esemény volt a szervezett közegészségügy létrehozására a Rendkívüli Egészségügyi Tanács felállítása is. A Tanács azonban nem tudta teljes egészében betölteni a neki szánt szerepet (a kórházi ágyak számának növelése, az élelmezés problémamentes megoldása, a gyógyszerellátás biztosítása, a járványok megelőzése stb.), mert a gyakorlati munka helyett — koalíciós jellege miatt - gyakran elvi viták színhelyévé vált. Az FKgP pl. kifogásolta, hogy az egészségügyi intézmények élére sok helyen új vezetőség került, szerinte ugyanis csak az oldaná meg a főváros egészségügyi problémáit, ,,ha minden egészségügyi intézmény élén a régi vezetőség maradt volna", egyúttal javasolta a régi Orvosi Kamara visszaállítását, mondván ,,nem a Kamara volt nyilas, hanem a vezetősége."

25 A tavasz folyamán mégis jelentős volt a fejlődés üteme — és ez egyaránt köszönhető volt a főváros vezetésének, valamint a pártoknak - a kórházi ágyak száma a tavasz végére