Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Ujlaki Péter: Az SZDP Községi Frakciójának akcióprogramjai és tevékenysége 1945. március - július

országos jogszabály végrehajtása nem lehetséges, kezdeményezzék a jogszabály módosítását vagy kiegészítését.

17 A két munkáspárt e kérdésben elfoglalt — alapvetően - eltérő álláspontja egyre jobban növelte az ellentéteket és 1946—1947. folyamán komoly pártharcokat eredményezett (természetesen más okokkal együtt) a fővárosban. A községpolitikai munka a gyakorlatban A Frakció jelentős gyakorlati tevékenységet is kifejtett. Egyik legfontosabb és mielőbb megoldandó problémaként kezelte a háború okozta károk miatt különösen megromlott lakáshelyzet megjavítását, az újjáépítés megkezdését. A kerületi pártszervezetek már februárban (tehát még a Frakció megalakulása előtt) lakásügyi tanácsadókat állítottak fel olyan feladattal, hogy működjenek együtt a hivatalos szervekkel és törekedjenek arra, hogy a régi lakók visszaköltözhessenek lakásaikba, a kibombázottak pedig új lakásokat kapjanak. E törekvés összhangban volt Csorba János polgármester 140.000/1945. sz. rendeletével, mely szerint minden, a lakások céljára alkalmas helyiséget igénybe lehet venni (kivéve, ha a bérleményt az üldöztetések miatt kellett elhagyni) és hasonlóan lehetett eljárni az indokolt szükségletet meghaladó lakrészek esetében is.

18 A Frakció - létrejötte után igyekezett a rendelet adta lehetőségeket kihasználni. Körlevelet intézett a kerületi elöljáróságok legmagasabb funkciójában dolgozó párttagjaihoz, amelyben jelentést kért az adott kerületben található üres lakásokról. Ezeket a lakásokat a rászorulóknak akarta juttatni, de kizárólag SZDP tagoknak. A felmérés el is készült, ha nem is minden esetben a legpontosabban, ugyanis „a bejelentések körül sok szabálytalanság van", amint ezt Kopta Károly jelezte a XIV. kerületből. Ennek ellenére a Frakció gyakorlati eredményt tudott felmutatni, pl. a IX. kerületben mintegy ezer lakást utaltak ki a párttagoknak.

19 A Frakció a lakáskérdésben szorosan együttműködött a Fischer József vezette Közmunkatanáccsal. Fischer e tárgyú tervének — mellyel a Frakció egyetértett — az volt a lényege, hogy a földreform után a lakásreformot kell végrehajtani. Ennek első lépését a régi lakások rendbehozatala jelentette, melyben egyrészt a háztulajdonosok, másrészt a lakók vettek részt. A terv a háztulajdonosok esetében a lakásokat két kategóriára osztotta (alacsonyabb bérű lakások helyreállítása, illetve magasabb bérű új lakások építése) és eszerint kívánt kölcsönt biztosítani a számukra. A lakók részvétele ugyanakkor arra vonatkozott, hogy saját erejükből tették a maguk számára lakhatóvá a lakást. Ez esetben az volt az elképzelés és ez is vált gyakorlattá, hogy az építtető minden további nélkül beköltözhetett az újjáépített lakásba és azt mindaddig ingyen használhatta, amíg a befektetésből a régi házbér (felszabadulás előtti) szerint futotta. A lakáshelyzet súlyosságára tekintettel, Vas Zoltán már hivatalba lépésének másnapján, máj. 17-én rendeletet hozott a Központi Lakáshivatal felállításáról. (A Központi Lakáshivatal a kerületi lakáshivatalok felettes szerve volt és egyúttal mint másodfokú fellebbezési hatóság működött. Vezetőjévé dr. Hajnoss László tanácsjegyzőt nevezték ki.) A rendelet egyidejűleg kimondta, hogy a máj 17. után történt kerületi lakáskiutalások érvénytelenek és a kerületi lakáshivatalok elsőrendű feladatává a kerületi szobakataszterek felállítását tette. A felméréseket azután a Központi Lakáshivatalnak kellett összesíteni. Az összesítéssel a lakások, illetve az egyes szobák lakottságát akarták megállapítani és egyúttal megszüntetni, hogy egyedülállók 3 -4 szobás lakásokban lakjanak. A lakáshelyzet alakulása szorosan összefüggött az újjáépítéssel, amelynek ugyancsak Fischer József lett az irányítója mint az Újjáépítési Kormánybiztosság kormánybiztosa. Fischert jan. 28-án bízta meg a Budapesti Nemzeti Bizottság az FKT elnöki tisztével, míg a kormánybiztosi kinevezést márc. 6-án kapta meg. A két szerv — melyek közül az FKT