Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Hegedűs József - Tosics Iván: Budapest Általános Rendezési Tervének előzményei (1932-1955)

28 ÜUO ha-ról 60 000 ha-ra növelte. 1960-ban további öt környéki város becsatolásává] a város területe 88 600 ha-ra nőtt. PÁRIZS 1860-ban a városhoz csatoltak 1 I községet, ezzel kialakult a 20 kerületből álló. 7088 hektáros főváros, amely lényegesen azóta sem növekedett (mai területe 10 500 ha). 1932-ben kialakították a párizsi körzetet, amely 35 km sugarú körben elhelyezkedő településekre terjed ki. majd pedig 1975-ben Párizs körzetéve] együtt megyei város lett és elnyerte az autonómiát. Összehasonlításként megjegyezzük, hogy Nagy-Budapest 1949-es létrehozásával Budapest területe a korábbinak két és félszeresére, 52 500 hektárra nőtt. 20. Bertalan János-Rédl Károly : A 20 éves Nagy-Budapest. In: Budapest, 1970. február. 21. Tarjányi Sándor: A Szociáldemokrata Párt városházi programja. In: Budapest. 1971. augusztus. 22. A belügyminiszter 1944. február 15-én terjesztett fel törvényjavaslatot az MT-nek, melyben ..feltétlen közigazgatási szükségességként" említi Budapestnek a pestkörnyékkel közigazgatási egységbe való foglalását. (Források Budapest múltjából III. 524.) Harrer Ferenc emlékiratai, valamint a szociáldemokrata párt fővárosi községi frakciójának beszámolója szerint (u.o. 525., ill. 521.) azonban „számtalan egyéb ok mellett ... az egyesítés kérdése azért vetődött fel ismét ezen időpontban, mert Pest vármegye alispánjának, a szélsőjobboldali Endre Lászlónak akarták hatáskörét csökkenteni, illetve működési területét szűkíteni. Tehát a belügyminiszteri felvetést inkább taktikai megfontolások, semmint a tartalmi meggyőződés movitálta. 23. Szendy, i.m. 24. Harrer Ferenc: Nagy Budapest. In: Városi Szemle, 1945. 25. Források Budapest múltjából III. köt.. 330. BFL, 1972. 26. Lm. 384. 27. Lm. 321. 28. Jó példa erre Pestlőrinc eset, amely Kispest pusztájából vált nagyközséggé, 1909-ben, s bár szóba került, hogy a vele összenőtt Kispesttel egy várost alkosson, a városi állásokért a két település családjai közötti rivalizálás olyan nagyfokú volt, hogy Pestlőrinc végülis önálló megyei várossá alakult 1936-ban. (Források Budapest múltjából, III. 419.) 29. Harrer F. i.m. 30. Ságvári Ágnes: A szocialista várospolitika 1945 után. In: Budapest, 1974. április. 31. Bertalan-Rédl. i. m. 32. 1955-56-ban, majd 1958-ban konkrétan szóbakerült Budapest igazgatási területének módosítása. Egy 1956 februári V.B. ülésre készült anyagban a következőképpen fogalmaznak: „Budapest általános rendezési tervének készítésénél bebizonyosott, hogy egyes kerületeknek városias fokra való emelése rendkívül súlyos áldozatokat követel meg a fővárostól. Ezen területek közművesítésére sokkalta nagyobb összegeket kell fordítani, mint amekkora összegekkel a belső kerületek tökéletes ellátását el tudjuk érni." A 22 kerületes rendszer (minden kerületben Tanács, Vendéglátóipari Vállalat stb.) súlyos terheket jelent anélkül, hogy megfelelő hatékonysága lenne. A kijelölt területek, így a XVI. kerület egy része, a Rákosok, Pestimre, Soroksár, Budatétény, Nagytétény, Hidegkút, Békásmegyer, lecsatolását indokolja ezek alacsony intenzitású beépítettsége (míg Zugló területének 61, addig pl. Soroksárnak csak 8 százaléka van beépítve), vízzel és csatornával való relatív ellátatlansága, épületeinek falusias jellege. Bár a lecsatolás (területileg szűkebb formában és mérsékeltebb kerületi átrendezést tartalmazva) 1958-ban a Politikai Bizottság javaslatára újra vizsgálat tárgyává lesz, az érdekelt kerületek lakossága és funkcionáriusai részéről nagy ellenállásra lehetett számítani, így a kérdés végleg lekerül a napirendről. 33. Budapest általános terve. Terviratok BVTV I. köt. 2-3. (1955.)