Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Hegedűs József - Tosics Iván: Budapest Általános Rendezési Tervének előzményei (1932-1955)

értelmes, vagy annak tűnő, de a korszak, illetve szakterületük alapvető kérdéseit nem érintő problémákkal foglalkozzanak, elfogadva bizonyos politikai axiómákat.) Az ideológiák szerepének erősödése szempontjából különösen érdekes az ÁRT-ről folyó vitának az a kiegészítése, amelyet az 1953-as júniusi kormányprogram hatására tettek a szerkesztők,

41 és ami gyakorlatilag a korábbi koncepció írásos önkritikájának tekinthető. A kormányprogram két év alatt elvégzendő feladatként jelölte meg az összes fővárosi lakóház tatarozását és tízéves távlatban 60 000-ről 100 000-re emelte az építendő lakások számát. Ez a — Nezvál Ferenc szerint a főváros megkérdezése nélkül kialakított, eleve teljesíthetetlen — tervszámemelés természetesen váratlan volt a tervező apparátus számára, amely egészen más feladatokra volt ráállítva. A program pedig gyakorlatilag nem tartalmazott határozott elképzeléseket a különböző lakótelepek elhelyezésére, kivitelezésére, tervezésére vonatkozóan. ,,A kormányprogram több vonatkozásban előkészületlenül ért bennünket" — írják a szerkesztők. Ez elsősorban abban jelentkezik, hogy ,,az általános terv több évtizedre terjedő átfogó koncepciójának kidolgozása mellett ezideig kevésbé tártuk fel, hogy melyek a lakosság tényleges szükségletének

, kényelmének kielégítését szolgáló legsürgősebb feladatok. Ezek hogyan illeszthetők be a távlati elgondolásba, hogyan valósíthatók meg ténylegesen úgy, hogy egyidejűleg az átfogó nagy koncepciók ütemezett megvalósítását biztosítsák. A korábbi koncepció nem vette figyelembe a lakóépületek városalkotó szerepét. Elsősorban a közintézmények, a város reprezentatív főközpontjainak, főútvonalainak kialakítása jelentette a problémát." A politikai változások nyomán felmerülő problémák természetesen újra eltolták az általános rendezési terv elfogadásának határidejét. 3. Budapest 1955-ös általános terve Az 1953-as városépítészeti ankét tanulságai alapján az ÁRT továbbfejlesztése az ún. városkompozíciós terv „kiváló építőművészek és az erre a célra alakított szakértő testület" által történt kidolgozásával folytatódott.

42 1954. év végére kialakult az ÁRT újabb változata, amely az 1952-es koncepción alapul, de attól néhány ponton jelentősen eltér. A terv távlatát illetően a tervezők leszögezik, hogy „az általános terv nem tévesztendő össze a meghatározott időre szóló népgazdasági tervekkel." Lényegében rögzített távlat nélkül a mai ismeretek alapján belátható időszakra szól, ,,a ma fennálló és előrelátható reális igényeket tárja fel, és azok kielégítésének lehetőségét biztosítja." Egyfajta keretéül szolgál tehát a végrehajtandó népgazdasági tervek beruházásainak megfelelő elhelyezése számára. Az ütemezést, a tényleges végrehajtásra vonatkozó javaslatokat a tervezők lényegében az ÁRT-tól független feladatként értelmezik, ennek ellenére a tervhatok III. kötetében ők maguk tesznek javaslatot az első ütem (kb. 1 5 év) tartamára. A főváros tervezett lakosságszámát az ÁRT az 1,8 milliós állapothoz képest 2,4 millióban maximálja. Habár a megfogalmazás szerint „az ÁRT nem számol a lakosszám jelentős növelésével", figyelemreméltó, hogy a 33 százalékos növekedés nagyobb, mint az 1952-ben tervezett 20 százalékos felső határ. Ennyiben tehát hatottak a tervezésre az 50-es évek elejének reálfolyamatai, amelyek példátlan mértékű bevándorlásról tanúskodnak (1950 és 1956 között a fővárosi népesség növekedésének kb. 2/3 része, évi átlagosan 31 000 fő vidékiek ideköltözéséből eredt)

43

. Változásként értékelhető az is, hogy a lakásépítést az első ütemben, tehát 15 év alatt 90 000-re tervezik, ami szintén felülmúlja az 1952-es terv 57 000-es adatát (erre nyilván az is hatással volt, hogy 1950 és 1954 között, tehát 5 év alatt mindössze 18 ezer lakás épült, és ezeknek is csak 1/3-a volt új építés)

44

. Lényegesen megváltoztak a lakásépítési elképzelések: egyértelműen hangsúlyosabbá a lakótelepi építkezések váltak, és konkrétan kijelölésre kerültek az 1950—60-as évek fo-