Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Hegedűs József - Tosics Iván: Budapest Általános Rendezési Tervének előzményei (1932-1955)

vekként megfogalmazódott gondolatokat. Fontos elemekben azonban, mint pl. a népességszám, a lakásépítés kérdése, az agglomerációs politika, illetve az ipari telephelyek kérdése, új, s valójában a korábbi elvekkel szembenálló álláspontot foglal el. Azt mondhatjuk tehát, hogy a tervezők nem szívesen adták föl azokat a racionális városfejlesztési elveket, amelyek egy korábbi időszakban fogalmazódtak meg, ugyanakkor belementek azokba a kompromisszumokba, amelyeket a terv elfogadtatása érdekében szükségesnek tartottak. A gyakorlatban utóbbiak bizonyulnak erősebbeknek, amit onnan láthatunk majd (amikor az elképzelések teljesülését vizsgáljuk), hogy a megvalósításban szinte csak a kompromisszumos elemekkel találkozhatunk. Az 1952-es ÁRT-program tervezői az adott körülmények között nem számolhattak a város nagyobb mértékű növekedésével, mivel erre az infrastrukturális háttér, illetve a reálisan számításba vehető lakásépítési ütem nem biztosított volna lehetőséget. Ugyanakkor tekintetbe kellett venniük azt, hogy a növekvő ipari beruházások jelentős része Budapestre fog kerülni, még akkor is, ha politikai szinten Budapestnek az ipari termelésben betöltött súlyát egészségtelenül nagynak ítélték. A korábbi általános rendezési tervekkel összevetve tehát ez a program — a távlati népességszám tervezett szintjét viszonylag alacsonyan tartva — egyfajta „városellenséget" képviselt. Mésfelől azonban - legalábbis a gyakorlati gazdaságpolitika szintjén — egyfajta „város melletti" álláspontnak is tekinthető(az ipari beruházásokat illetően), ami kevésbé expliciten fogalmazódott meg a tervben, de annál inkább jelentkezett a valóságban. A programot tehát egy nagyon lényeges ellentmondás jellemzi: egyfelől Budapest népességszámát csak mérsékelten kívánja növelni, másfelől viszont növekvő ipari beruházásokkal számol és arra törekszik, hogy a tervben ennek területi vonzatát biztosítsa. Ez az ellentmondás azonban nem tekinthető pusztán tervezési hibának. Gyakorlatilag a korszakot domináló erőltetett iparosítási koncepciónak egyfajta bizonytalan megfogalmazásával állunk szemben. Ennek egyik lényeges követelménye az ipari beruházások fokozása az infrastrukturális beruházások rovására. Utóbbit jól lehet illusztrálni a leszorított lakásépítési tervszámmal, ami a megfelelő időtávlatban, tehát 10 — 15 év alatt kb. 57 ezer db lakást tartalmazott (15 százalékos bontási aránnyal). Ez a szám még a meglevő igények szintjén (tehát ha a népesség növekedésével csak a tervben előirányzott mértékben számolunk) is nagyon alacsonynak mondható, amit az is igazol, hogy úgy a megelőző, mint az ezt követő tervek lényegesen nagyobb lakásépítéssel számoltak.

37 Meg kell jegyeznünk, hogy az ÁRT lakásépítési tervszámainak a jelentősége és értelmezése nem volt teljesen világos az adott időszakban (mint ahogy az ÁRT-nak, mint tervfajtának is tisztázatlan volt a státusza a népgazdasági tervezés rendszerén belül). Részben ezzel magyarázható, hogy még ez a koncepciójában és tervszámaiban is visszafogottnak tekinthető elképzelés is kezdetben határozott visszautasításra találhatott a legfelsőbb politikai vezetés részéről, ahogy ez a Ne/.vál Ferenccel készített interjúból is kiderül.

38 A Politikai Bizottságot - Nezvál visszaemlékezése szerint — elsősorban a program 15—20 milliárd forintra becsült keretösszege „bőszítette fel'(ez a hároméves terv beruházásainak kétszeresét adta ki) és nem fogadták el azt az indoklást, hogy az összeg 10-15 éves időtávlatra vonatkozott, és hogy a kiterjesztett fővárosnak lakásokra, közlekedésre van szüksége. Azzal vádolták meg Nezvált (évi 4-5000-es lakásépítést tartalmazó terv kapcsán!), hogy a ..tömegek uszályába esett", túlzásokba ment, amelyek a párt politikáját tönkreteszik... A részletes programot 1952 augusztusában tárgyalta a Politikai Bizottság. Az erről szóló határozatban

39 nincsen nyoma a Nezvál által említett visszautasításnak, sőt egykét ponton a P. B. erősíti a terv infrastruktúrafejlesztési elképzeléseit. A határozatban leszögezték, hogy az időtávlat 1 2 évre vonatkozik, ami azt jelentette, hogy kb. a harmadik ötéves terv végig. (Önmagában ez is utal arra. hogy az Általános Rendezési Tervet valamilyen módon össze akarták hozni az ötéves tervekkel.) A népességszám kérdésében nem tartották teljesen elfogadhatónak a !2 éves tervidőszakra vonatkozó 120 e/er főnyi