Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Hegedűs József - Tosics Iván: Budapest Általános Rendezési Tervének előzményei (1932-1955)

ná kívánatosnak és ezt a következőképpen indokolja: „a főváros lakossága a legutóbbi évtizedekben az ország lakosságához képest felduzzadt. Aránytalanul magas, és további jelentős növelése még akkor sem indokolt, ha Budapestnek a Duna-medencében elfoglalt kedvező földrajzi helyzetét és adottságait figyelembe vesszük. Ezért a városrendezési terv nem veheti számításba a főváros beépített területének jelentős növelését, hanem arra kell törekednie, hogy a meglevő lakosság száma a főváros területén belül egészséges, gazdaságos és közlekedésileg megfelelő módon helyezkedjék el." A konstans népességszám feltételezése a korábbi városrendezési tervekben általában olyan telepítési politikát indukált, amely a város egészségtelen területeinek a felszámolására, a túlzsúfolt városrészek fellazítására, az extenzív külső települések rosszul ellátott területeinek feljavítására irányul. Bár ezek a szempontok belekerülnek a programba, a konkrét telepítési elvek nem ezt a koncepciót követik. A tervezet telepítéspolitikai elképzelései szerint a lakásépítés elsősorban a főútvonalak reprezentatív kiépítésére és a város központjához közel eső területeken lakótelepek létesítésére irányul. További szempont a központi területeken levő foghíjak eltüntetése, ezt követi a fontosabb ipari jellegű kerületek központjainak kiépítése és csak ezután veszi számításba a belső városrészek átépítését, ami korábbi tervekben sokkal nagyobb prioritást kapott. Legutoljára a terv a családi ház építkezéseket említi. A program szerint a terv célja annak biztosítása, hogy „a népgazdaságunk mennyiségben és jelentőségben állandóan növekvő beruházásait a fővárosban területileg egységes koncepció szerint lehessen végrehajtani.A részletes program azonban később Budapest ipari-termelési szerepkörével kapcsolatban megállapítja, hogy „az ipari termelésnek mintegy 60 százaléka esik Budapestre és ez a helyzet az első ötéves terv megindulásáig lényegében nem változott. A fővárosnak ilyen mértékű iparosodása nem kívánatos, ezért népgazdasági tervünk az ipar decentralizálására törekszik." Az elképzelések szerint ez a tény nem jelenti azt, hogy Budapesten ne lehessen telepíteni új ipari üzemeket, hanem csupán azt jelenti, hogy ennek struktúrája egy korszerűbb iparszerkezet felé mutasson, azaz csökkenteni kellene a nehézipari jellegű üzemek súlyát és növelni kellene a magasabb gépesítettségű és feldolgozási szintű ipari üzemek súlyát. Az ipari területek nagyságát a program a korábbi tervek kétszeresére kívánja növelni. Ezt részben azzal indokolják, hogy a régebben épült ipari telephelyek nagyon zsúfoltak, részben pedig azzal, hogy lakóterületek környezetében valósultak meg, vagyis idővel részben fellazításra, részben pedig felszámolásra kell kerüljenek. Az ipari területek ilyen mértékű növekedése (bár itt egy terv szintjén fogalmazódik meg) jól mutatja az ipari ágazatok súlyának, jelentőségének növekedését. Az ipari területek kijelölésénél továbbra is decentralizált elhelyezkedésre törekszik a program, továbbá azt a célt tűzte ki, hogy az ipar és a lakótömbök ne kerüljenek egymás mellé. Az agglomerációs politika tekintetében nagyon lényeges különbségek figyelhetők meg a most tárgyalt részletes program, illetve a korábbi fejlesztési tervek, programok között. Itt kifejezetten megfogalmazódik az a célkitűzés, hogy az agglomerációs övezetbe ne kerüljenek új ipari létesítmények, mert ezek Budapest súlyát csak tovább növelik és városterületének további felduzzasztását eredményezik. A távolabbi környéken (Vác, Gödöllő stb.) azonban, amennyiben a természeti, közlekedési feltételek megfelelőek, létesíthetők új ipari üzemek az ottani lakosság foglalkoztatására és a Budapestre való napi beingázás csökkentésére. így a program az 1960-as elfogadott általános rendezési tervkoncepciójának egyik nagyon lényeges elemét, a bolygóváros-elképzelést tartalmazza. Ha a részletes programot tanulmányunk szempontjából értékelni akarjuk, akkor azt kell mondanunk, hogy a korábbi elképzeléseknek egy sajátos transzformációjával állunk szemben. A két világháború között kidolgozott városfejlesztési elveket ültetik át, transzformálják a politikai követelményeknek megfelelően, ami abból is látszik, hogy a terv nagyon sok vonatkozásban tartalmazza az 1940-es években racionális városfejlesztési el-