Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’84 (Budapest, 1985)

II. Tanulmányok - Hegedűs József - Tosics Iván: Budapest Általános Rendezési Tervének előzményei (1932-1955)

ció a hipotetikusan bővülő főváros mezőgazdasági hátterét jelenti és az itt megtermelt „értéktöbblet ' helyben marad, a termelés korszerűbbé tételét szolgálja. Továbbá nem zárja ki az ipari üzemek létesítését a körzetben (ha ez hatékonynak bizonyul), különösen, ha az intenzív mezőgazdasági termelés ipartermékek iránti háttér szükségletét kielégítő üzemről van szó. De — és ez nagyon lényeges különbség a későbbi koncepciókhoz képest — azt tartanák helyesnek, ha ezeket a településeket a lakóhely-munkahely egysége jellemezné: „lehetőleg ne lakjanak olyanok ezen a területen, akiknek munkahelyük NagyBudapesten van, hanem munkalehetőségeiket helyben találják meg, ugyanakkor ne adjon munkahelyet a Nagy-Budapesten lakóknak sem." A tervezők számára tehát világos volt, hogy egy hosszú távú program készítésének kulcsproblémája az agglomerálódási folyamatok racionális kezelése. A hagyományos „negatív" településpolitikát alkalmatlannak ítélték ennek a feladatnak a megoldására, épp ezért próbáltak egy ún. „pozitív" településpolitikát kidolgozni, amely az övezet és a főváros organikus fejlődésével számol. Ennek a politikának van néhány nagyon lényeges feltétele: a főváros vonzerejének ellensúlyozása érdekében a települések helyi (kulturális, társadalmi, gazdasági) önállóságát növelni kell, Nagy-Budapesten belül a legkülönbözőbb városias lakásformákat biztosítani kell, nehogy az itt dolgozók továbbra is Budapest-vidéket válasszák lakóhelyül. Szükségesnek látták továbbá, hogy mind Budapest-környék, mind Budapest-vidék közigazgatási egységet alkosson,az FKT hatáskörepedig mindkettőre kiterjedjen. A fentiekben vázlatosan ismertetett terv 1948-ra készült el, és hamarosan megkezdődtek a tárcaközi egyeztető tárgyalások is. Az időközben lezajlott politikai változások azonban odavezettek, hogy a tervet csak a főváros közgyűlése fogadta el, ezenkívül semmilyen más fórumon nem nyert jóváhagyást. Az ÊTI-ben készült tervet az Uj Építészet 1948. 8. sz. ismerteti. A kormányzati és pártszervek helytelenítették a tervnek jóváhagyás előtti publikálását, ezért a „Nagy-Budapest Általános Rendezési Terve" című, a Szikra nyomda által előkészített kiadványt leállították.

16 Az 1948—1949-es politikai fordulat következményei a várospolitikában (Nagy-Budapest létrehozása) Az 1948—1949-es politikai fordulat a várospolitika szempontjából a fejlődést máig is meghatározó következményekkel járt. A városigazgatást egyre szorosabban ellenőrző kommunista vezetés (személyesen pedig Vas Zoltán) és a FKT között egyre élesebb nézeteltérések támadtak egyes városrendezési problémák azonnali vagy a távlati terveket is figyelembevevő, igényesebb, de egyúttal költségesebb megoldási módjait illetően.

17 Ezek az összetűzések az akkori erőviszonyokat tekintve nem végződhettek másként, mint az FKT megszüntetésével. Ugyanilyen sorsra jutott a Városi Szemle című folyóirat, amely 1908 óta szolgált a várospolitikai témájú tanulmányok vitafórumaként, a városfejlesztési tervek publikációs lehetőségeként (Ilyesmire a megváltozott politikai viszonyok között nem volt szükség, az 1951-1953-as ÁRT pl. csak gépelt formában létezett.)

18 A politikai erőviszonyok megváltozása mindenesetre megteremtette a lehetőséget a Nagy-Budapest probléma körüli viták lezárásának

.

19 E probléma azaz a környékbeli települések Budapesthez csatolása, nemcsak regionális, vérosrendezési, telepítési szempontból volt hosszú évtizedeken keresztül vitatott kérdés, hanem politikai és pénzügyi szempontból is. A terv „elaltatásának", annak, hogy a 30-as évekig komoly fővárosi fórumokon nem is került tárgyalásra az ügy, elsősorban ez volt az oka. A kérdés politikai vetületét a fővárosnak és környékének eltérő társadalmi összetétele is jelzi (1930-ban a munkások aránya Kis-Budapesten 41,4 százalék, míg a környék településein 60,2 százalék). A Horthy-rendszer nem akarta az egyesítést, mert "... a peremtelepüléseknek a fő-