Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

I. A levéltár életéből - Gáspár Ferenc: Beszámoló a BFL 1971-1976 közötti munkájáról

Ugyanakkor viszont rendkivül zsúfoltak, az iratok falemezek között, faállványokon vannak. A helyiségek állapota eléggé elhanyagolt, a vakolat sok helyen omlik, mállik, a lehulló faltöredékek, a beszálló por rongálja, piszkitja az iratanyagot, nem is szólva az ezekben az években többször bekövetkezett beázásokról. A beázásokat a tervidőszak alatt sikerült megszüntetni, 1974-ben a három "budai" raktárban födémcsere történt. Ekkor a helyiségeket kimeszelték, az állványzatot rendbehozták, az iratanyagot letisztitották. Ez a munka - amely nagy erőkifejtést igényelt a BFL-től - a több mint kétezer ifm terjedelmű anyagnak csak kis hányadára terjedt ki. Az iratanyag legnagyobb része a bazilikái raktárakban van elhelyezve. E raktárak állapotáról az 1970-ben készült vizsgálati jegyzőkönyv a következőket állapította meg: "Itt (a bazilikái raktárakról van szó = GF) 9800 ifm iratanyagot őriznek a lehető legkifogásolhatóbb körülmények között. Figyelembe véve az eddigi szakértői vizsgálatok (KÖJÁL stb.) eredményeit, megállapítható, hogy a bazilikái földalatti elhelyezés mind az itt dolgozók egészségére, mind az iratanyagra igen káros. A helyiségekben a relativ légnedvesség 70-75%, a széndioxid tartalom 0,30-0,4%, szemben a megengedhető 50, illetve 0,10%-kal. A raktárban a szellőztetés majdnem megoldhatatlan, az iratok jelentős része penészedés, mikroorganizmusok következtében súlyosan veszélyeztetett állapotban van, a faállványzat elöregedése folytán több helyen megdőlt."A fentiekhez hozzá kell tenni, hogy a dolgozók egészségvédelme érdekében a pinceraktárakban való napi tartózkodás két óránál hosszabb időtartamú nem lehet. Sajnos, ezt a helyes és fontos szabályt a munkatársak sok esetben kénytelenek megszegni, ha feladatuknak eleget kivannak tenni. A BFL a levéltárfenntartó által biztosított költségvetésből évente rendkivül jelentős összeget áldozott (és áldoz ma is) arra, hogy a bazilikái raktárak állapotának további romlását megakadályozza. Egy 1971-ben tartott központi munkavédelmi szemle eredményeképpen sor került a faállványzat lángtalanitására, az elektromos vezetékek felülvizsgálatára és kijavíttatására, az állványzat megerősítésére, a munkaszobák és szociális helyiségek állapotának javítására. 1974-ben a 2.SZ. raktárban szükségessé vált - a megindult szállítási munkák következtében - a fafödém megerősítése. A födémjavittatás 800 ifm iratanyag megmozgatását, pontosabban az emeletről a földszintre szállítását és visszarakását követelte meg. Az öt esztendő (és az azóta eltelt időszak) mindjobban bebizonyította a bazilikái raktározás tarthatatlanságát és azon álláspontunk helyességet, hogy az abban tárolt iratanyag megmentése érdekében gyökeres megoldásra van szükség. (Az uj levéltár, illetve raktár építéséről e kötet más helyén, dr. Szekeres József tanulmányában esik szó.) Az 1970-es vizsgálati jelentésnek a BFL raktározási viszonyairól szóló megállapításainak másik fontos következtetése és következménye az iratanyag védelmének, az állagvédelemnek rendkívüli fontosságával kapcsolatos. 1971 előtt a BFL önálló anyagvédelml kapacitással nem rendelkezett és e célra forditható anyagi eszközei is szerények voltak;A BFL 1970 utáni uj vezetése tisztában volt az állagvédelmi célokat szolgáló műhelyek létrehozásának égető szükségességével, de ezek felállitását elsősorban a helyiséghiány akadályozta. 1974-ben kísérlet történt a könyvkötő műhely létesítésére, de ennek működése a megfelelő munkaterület hiányában meghiúsult, a reprográfiai műhelyt 1971-ben sikerült üzembe helyezni. Ilyen körülmények között egyedül járható útnak - az anyagi feltételek megteremtése alapján - a más szervekkel elvégeztetett állagvédelem bizonyult. Az