Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Lengyel György: Az irányított gazdaság kialakulásának néhány tényezője Magyarországon

az a gazdaságpolitika, mely az állami tőkeakkumuláció ilyen arányával kivan konjunktúrát teremteni, inflációhoz vezet. A négyszázmilliós kölcsön eleve inflaktórikus hatású volt, s a magántőkére kivetett beruházási hozzájárulás az eredeti várakozásoktól eltérően csak fokozta ezt a hatást. A megadóztatott magántőke kölcsönöket vett fel, a bankok ezeket az összegeket viszontleszámitolták a Nemzeti Banknál, a Nemzeti Bank pedig növelte a pénztömeget. 52 1938 és 1944 között a bankjegyforgalom mintegy tizenötszörösére nőtt.

53 Az inflációs folyamat 1941-től, a kötött árak feloldása következtében gyorsult fel.

54 Baranyai Lipót, a Nemzeti Bank elnöke ekkor a megtakaritáscentrikus szemléletet ideológiai normaként állitotta fel: "... mondjon le mindenki önként eddigi fogyasztásának olyan részéről, mely nem múlhatatlanul szükséges élete fenntartásához. Együnk kevesebbet, vagy kevésbé költségeset. Világítsuk és fütsük lakásunkat az eddiginél kevésbé... Csak egyetlen megoldás lehetséges. Kevesebbet fogyasztani és megtakar itott pénzt a hadigazdálkodás és a közgazdasági élet rendekezésére bocsátani."

55 A növekvő adóterhek nem voltak képesek kompenzálni a beruházások növekedését, s az ebből adódó pénzforgalom-növekedést a tartós hiánygazdaság legszigorúbb hatósági legitimálása, a személyi jövedelmek minimalizálása, a hitelélet centralizálása csupán mérsékelni tudta, ugyanakkor súlyos aránytalanságokhoz vezetett. "Hiába szabjuk meg a pénzintézeteknek, hogy miképpen fizessék a felemelt társulati adót, ha akarva, nem akarva minden intézkedés elvonja a vidék gazdasági erejét... beszélnem kell a vidék tőkétlenitéséről, mert a vidék gazdasági életerejének elvonása olyan tempóban áramlik a főváros felé, mely a túlzott centralizálásnak nemzet- és vidékpusztitó hatását fogja felidézni."

56 Az infláció az irányitott gazdaságpolitika immanens eleme volt, s ezért csak az árstop révén kisérelték meg kezdetben mérsékelni. E kényes egyensúlyt azonban állandóan fenyegette, s a fogyasztói aspirációk kielégítése felé vitte a feketepiac működése, másrészt az intézményrendszer jellegéből adódóan rendkivül éles konfliktus-szituáció alakult ki az árak kérdésében is az irányitó apparátus és a magántőke között. A nyersanyagárak emelkedése folytán a magántőke az árak emelésében volt érdekelt, s számos memorandumban követelte - végül is eredményesen - a már nyilvánvalóan elkerülhetetlen infláció következményeinek a fogyasztókra való részbeni átháritását: "... tisztában vagyunk azokkal az okokkal, amelyek a magas kormányt az irányitott árpolitika inaugurálására indították. Tudjuk, hogy napjainkban a rendkívüli körülmények parancsolólag előírják az áralakulás kérdésében a legapróbb részletekig való beavatkozást... Nem hisszük azonban, hogy amikor a magas kormány az irányitott árpolitikára határozta el magát, az lett volna a célja, hogy a nemzeti vagyon azon integráns része, amely a textiliparban invesztáltatott, úgyszólván láthatatlanul apró részletekben a fogyasztóközönség legszélesebb rétegei között osztassék szét... Bizonyára ismeretes Nagyméltóságod előtt, hogy a Magyarországot környező államok ipari és mezőgazdasági cikkeinek árai jóval a magyar árnivó felett állnak. Ez a körülmény már eddig is csempészés formájában egy olyan illegális exportot eredményezett, mely külkereskedelmi mérlegünkben nem mutatkozik."

57 Miként arról egy másik jelentés beszámolt, a vállalatok vezetését teljesen bizonytalanná tette, hogy kalkulációik komponensei közé a hatóság személyes mér52 Lásd erről Ausch Sándor: i.m. 53 Lásd erről Berend T. Iván-Szuhay Miklós: i.m. 259. 54 Lásd erről Berend T. Iván: i.m. 223-247. 55 Baranyai Lipót: Mi a teendő? Takarékosság vagy infláció Magyar Ipar, 1941. máj. 1. 40—41. 56 „Szabó Iván kecskeméti felsőházi tag nagy beszéde ..." Magyar Közérdek, 1940. máj. 20. 1. 57 OLZ/669/43/180.