Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Lengyel György: Az irányított gazdaság kialakulásának néhány tényezője Magyarországon

az a gazdaságpolitika, mely az állami tőkeakkumuláció ilyen arányával kivan kon­junktúrát teremteni, inflációhoz vezet. A négyszázmilliós kölcsön eleve inflaktó­rikus hatású volt, s a magántőkére kivetett beruházási hozzájárulás az eredeti várakozásoktól eltérően csak fokozta ezt a hatást. A megadóztatott magántőke kölcsönöket vett fel, a bankok ezeket az összegeket viszontleszámitolták a Nem­zeti Banknál, a Nemzeti Bank pedig növelte a pénztömeget. 52 1938 és 1944 kö­zött a bankjegyforgalom mintegy tizenötszörösére nőtt. 53 Az inflációs folyamat 1941-től, a kötött árak feloldása következtében gyorsult fel. 54 Baranyai Lipót, a Nemzeti Bank elnöke ekkor a megtakaritáscentrikus szemléletet ideológiai nor­maként állitotta fel: "... mondjon le mindenki önként eddigi fogyasztásának olyan részéről, mely nem múlhatatlanul szükséges élete fenntartásához. Együnk keve­sebbet, vagy kevésbé költségeset. Világítsuk és fütsük lakásunkat az eddiginél kevésbé... Csak egyetlen megoldás lehetséges. Kevesebbet fogyasztani és meg­takar itott pénzt a hadigazdálkodás és a közgazdasági élet rendekezésére bocsá­tani." 55 A növekvő adóterhek nem voltak képesek kompenzálni a beruházások növekedését, s az ebből adódó pénzforgalom-növekedést a tartós hiánygazdaság leg­szigorúbb hatósági legitimálása, a személyi jövedelmek minimalizálása, a hitel­élet centralizálása csupán mérsékelni tudta, ugyanakkor súlyos aránytalanságok­hoz vezetett. "Hiába szabjuk meg a pénzintézeteknek, hogy miképpen fizessék a felemelt társulati adót, ha akarva, nem akarva minden intézkedés elvonja a vi­dék gazdasági erejét... beszélnem kell a vidék tőkétlenitéséről, mert a vidék gazdasági életerejének elvonása olyan tempóban áramlik a főváros felé, mely a túlzott centralizálásnak nemzet- és vidékpusztitó hatását fogja felidézni." 56 Az infláció az irányitott gazdaságpolitika immanens eleme volt, s ezért csak az árstop révén kisérelték meg kezdetben mérsékelni. E kényes egyensúlyt azonban állandóan fenyegette, s a fogyasztói aspirációk kielégítése felé vitte a feketepiac működése, másrészt az intézményrendszer jellegéből adódóan rendki­vül éles konfliktus-szituáció alakult ki az árak kérdésében is az irányitó appa­rátus és a magántőke között. A nyersanyagárak emelkedése folytán a magántőke az árak emelésében volt érdekelt, s számos memorandumban követelte - végül is eredményesen - a már nyilvánvalóan elkerülhetetlen infláció következményeinek a fogyasztókra való részbeni átháritását: "... tisztában vagyunk azokkal az okok­kal, amelyek a magas kormányt az irányitott árpolitika inaugurálására indították. Tudjuk, hogy napjainkban a rendkívüli körülmények parancsolólag előírják az ár­alakulás kérdésében a legapróbb részletekig való beavatkozást... Nem hisszük azonban, hogy amikor a magas kormány az irányitott árpolitikára határozta el magát, az lett volna a célja, hogy a nemzeti vagyon azon integráns része, amely a textiliparban invesztáltatott, úgyszólván láthatatlanul apró részletekben a fo­gyasztóközönség legszélesebb rétegei között osztassék szét... Bizonyára ismere­tes Nagyméltóságod előtt, hogy a Magyarországot környező államok ipari és me­zőgazdasági cikkeinek árai jóval a magyar árnivó felett állnak. Ez a körülmény már eddig is csempészés formájában egy olyan illegális exportot eredményezett, mely külkereskedelmi mérlegünkben nem mutatkozik." 57 Miként arról egy másik jelentés beszámolt, a vállalatok vezetését teljesen bizonytalanná tette, hogy kalkulációik komponensei közé a hatóság személyes mér­52 Lásd erről Ausch Sándor: i.m. 53 Lásd erről Berend T. Iván-Szuhay Miklós: i.m. 259. 54 Lásd erről Berend T. Iván: i.m. 223-247. 55 Baranyai Lipót: Mi a teendő? Takarékosság vagy infláció Magyar Ipar, 1941. máj. 1. 40—41. 56 „Szabó Iván kecskeméti felsőházi tag nagy beszéde ..." Magyar Közérdek, 1940. máj. 20. 1. 57 OLZ/669/43/180.

Next

/
Thumbnails
Contents