Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Lengyel György: Az irányított gazdaság kialakulásának néhány tényezője Magyarországon

szervezetekkel támadt konfliktusok rendezésére kérték fel, hiszen érdekeik mind nyilvánvalóbban ütköztek az irányitó szervek érdekeivel, memorandumok és kérvények tömegével igyekeztek tágitani a magángazdaságra feszitett redisztributiv hierarchia hálóját. Anyagkészletek bejelentését célzó rendelet először 1938 őszén jelent meg, mintegy négyszáz cikk bejelentését irta elo, s szinte minden számottevő anyagra kiterjedt.

32 Ezt egy évvel később már több mint hatszáz cikkre kiterjedő rendelet helyettesitette.

33 A nyersanyaggazdálkodás megszervezésére és ellenőrzésére az I.világháború anyaggazdálkodási szervezetéhez hasonló módon ipari anyaggazdálkodási bizottságokat hoztak létre.

34 A bizottságok elnöke és elnökhelyettese csak minisztériumi tisztviselő lehetett, a szakmai körökből felkért tagjait is az iparügyi miniszter nevezte ki. A szakbizottságok hivatali teendőinek ellátására irodákat szerveztek, amelyek fenntartásáról az ágazati érdekképviseleti szerveknek kellett gondoskodni. A bizottságok koordinativ ellenőrző szerve az ipari anyaggazdálkodás központi bizottsága volt, amelynek tagsága a különböző szakbizottságok elnökeiből állt, a feladatai közé tartozott a Nemzeti Bankkal, a Külkereskedelmi Hivatallal s az árellenőrzés kormánybiztosával való kapcsolattartás. 1939-ben megkezdődött az anyagkészletek zárolása is, amely első lépésben mintegy háromszáznyolcvan cikket érintett.

35 Ekkor a zárolt anyagokból már csak a posta és egyes közlekedési vállalatok vásárolhattak külön engedély nélkül, azonban ezek is csak kétszáz pengőt meg nem haladó értékben. Az ennél nagyobb tételű, hadüzemekbe irányuló rendelések sürgősségi sorrendjét az iparügyi miniszter birálta el.

36 Egy évvel később a zárolt anyagok listája már több mint félezer cikkre terjedt ki, s bármifajta felhasználásuk külön szakbizottsági engedélyhez volt kötve.

37 Minderre azért volt szükség, mert a nyersanyaghiány 1940-tol egyre fokozottabban éreztette hatását. Számos gyár termelési menetét akadályozta a szénszállítások késése, s a kényszerű korlátozások feltartózhatatlanul tovagyűrűztek: "... tisztelettel közöljük, hogy a ... jelzett 400 tonna szénhiányt még a mai napon sem kaptuk meg, dacára annak, hogy a megrendelést ... feladtuk. Közben azonban a napi szükségletünk fedezéséhez szükséges szenet sem kapjuk, dacára a legerélyesebb sürgetésünknek, azonkívül pedig exportüzemünk fejlődése folytán a szokottnál valamivel több szénre van szükségünk..."

38 Az ellenőrzés centralizált hálózata azonban nem csupán azokra az anyagokra terjed ki-, amelyekből tartós hiány mutatkozott, hanem átfogta a hagyományos üzleti kapcsolatok szövevényét is. 1941 nyarától a háborúba való belépés hatására meghatványozódtak az irányitó-ellenőrző apparátus feladatai. Ahogyan a konjunkturális versenyt követte a hiánygazdasági állapot, az irányitott gazdaság terminust is felváltotta a hadigazdaság megjelölés. A lényegében azonos intézményi struktúra alapvonásai gyakorlati feltételek által diktált improvizativ intézkedések hatására szélsőséges formát öltöttek. A vállalatok olyan manőverezési technikához folyamodtak, amely az irányitó apparátus egyes partikuláris érdekcsoportjainak egymás ellen való kijátszására, s a személyes kapcsolatok kiépítésére alapozódott. A mano32 6830/1938. M. E. számú rendelet, In: Közgazdasági Értesítő (továbbiakban KÉ), 1938. okt. 8. 1001., valamint Futó Mihály: Gyáripari termelésünk irányítása a két világháborúban. Budapest, 1943. 19. 33 990/1939. M.E.sz.r.KÉ 1939. jan. 29. 61. 34 1 0670/1939. M. E. sz. r. KÉ 1939. dec. 3. 1077. 35 12113/1939. M. E.sz. r. KÉ 1939.szept. 10.801. 36 5 5 1 00/1939. Ip.M.sz. r.KÉ 1939. nov. 5.973. 37 4570/1940. M. E. sz. r. KÉ 1940. jún. 30.; 24000/1940. Ip. M. sz. r. KÉ 1940. jún. 9. 517. 38

OLZ/668/43/180.