Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Lengyel György: Az irányított gazdaság kialakulásának néhány tényezője Magyarországon

A beruházási program hatására a gazdaság jelentős strukturális változásokon ment keresztül. Mig 1935-ben a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez 40% körül mozgott, az iparé 25% volt, 1943-ra ez az arány lényegében megfordult. 1943-ban az ipar gépi kapacitásának háromnegyede a nehéziparban koncentrálódott. A nehézipar 1938-ban az ipari munkások felét, 1943-ban már 62%-át foglalkoztatta. Különösen gyors volt a gépgyártás arányainak növekedése, ahol 1938-ban az ipari munkások 15%-a, 1943-ban pedig már 30%-a dolgozott, 1943-ban a nehézipar adta az ipari termelés 48%-át. A nehézipari termelés kétharmada a gépgyártásból és a vegyiparból származott. A gépgyártás arányainak növekedése ebben a tekintetben is szembetűnő: 1938-ban az ipari termelésnek 10%-át, 1943-ban pedig már 20%-át szolgáltatta. Mintegy 6%-kal növekedett az évi termelékenység, szűkült a termelési profil, általánosan elterjedtté vált a kooperáció s a tradicionális nehézipari vállalatok jelentősen növelték, egyes esetekben megkétszerezték gépparkjukat.

30 Ä A beruházási programmal egyidőben a gazdaság intézményrendszerében is mély változások állottak be. Közgazdasági minisztert, kormánybiztost majd közellátásügyi minisztert neveztek ki, bizottságok és központok alakultak, a gazdasági élet működési módját szabályozó rendeletek tizezrei láttak napvilágot. A változások - mint már emiitettük - egy, a magántulajdonra ráépülő, funkcionálisan tagolt centralizált redisztributiv gazdasági hierarchia kiépítésére irányultak. Az irányitott gazdaság hét évében jóformán egyetlen olyan újonnan életre hívott intézmény nem akadt, mely a korszak kezdetétől végéig változatlan keretek közt funkcionált volna. A politikai-uralmi erőviszonyok és a gazdasági feltételek változásai az irányító-ellenőrző apparátust is folytonos átalakulásra késztették, ezek az átalakulások azonban egyirányúak voltak, egy - diszfunkcionális átfedésekkel működő - totális etatizmus felé mutattak. Ugrásszerűen megnövekedett a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar gazdaságirányítás ban betöltött szerepe. A hadiüzemek számának rohamos növekedésével a Honvédelmi Minisztérium mind gyakrabban szólt bele a szaktárcák kérdéseibe. Igy, egyebek közt, ellenőrzést gyakorolt a hadiüzemek nyersanyagszükséglete, export-importügyletei, iparvágányainak és üzemrészeinek épitései és lebontásai felett, sŐt egyes esetekben direkt módon is befolyást gyakorolt bizonyos ipari nyersanyagok árszabására. Mindez az irányitó-ellenőrző apparátus sajátos megkettőződéséhez vezetett: Igy például egy üzembővitést egyaránt kellett a Honvédelmi- és az Iparügyi Minisztériumban ellenőriztetni.

31 Ezt a kettősség - miként arról Teleki Pál Horthyhoz irott levelében beszámolt - súlyos konfliktusok forrása volt. A Honvédelmi Minisztérium és a Legfelső Honvédelmi Tanács beruházásokat rendelt el a pénzügyminiszter tudta és jóváhagyása nélkül, szociális kérdésekbe avatkozott, megtagadott bizonyos információkat a miniszterelnöktől és illetékes minisztériumoktól, s az alsóbb szinteken is sok esetben gátolták a polgári irányitó-ellenőrző apparátus munkáját. További jellegzetessége a korszaknak, hogy a magántőkés érdekvédelmi szervek fokozatosan kiszorultak az irányitásból, az államot egyre kevésbé a szak^0 Az egyes vállalatokra lásd: OL/Z/403/4, OL/Z/371/75, OL/Z/668/43, OL/Z/425/25/85, OL/Z/45/39/396;OUZ/ 560/14/84, BFL/XI/115/a. Lásd mégMáté Erzsébet: A magyar nehézipar koncentrációja a két világháború között cimü tanulmányát. (MKKE TDK-tanulmányok, 1974.) 31 OL/Z/668/43/178., valamint: Teleki Pál miniszterelnök előterjesztése Horthy Miklóshoz a hadseregnek a polgári kormányzatra gyakorolt növekvő befolyásáról, In: Horthy Miklós titkos iratai, Kossuth, Budapest, 1963. 239-252.