Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Zinner Tibor: Adatok az Ébredő Magyarok Egyesületének 1918 november-1920 március közötti történetéhez

zadforduló után formálódó két tábor közül a progresszív diadalmaskodott.

4 A konzervatív, ellenforradalmi belső tartalékokat azonban a győztes forradalom nem számolta fel, s mig az egyik oldalon a néptömegek gyors radikalizáiódása, tudati áthangolódása, a kommunista párt létrejötte a baloldal fokozódó dinamizmusát mutatta s helyezte a társadalmi mozgástendenciák élére, addig a másik oldalon - még ha kezdetben csendben is s a győztes forradalom felé lojalitást mutatva a reorganizálódás indult meg. Ennek megnyilvánulási.formáit a "... gombamódra alakuló egyesületek, szövetségek, szervezetek, ligák ..."

5 jelentették. Közülük az egyik legismertebbé és leghirhedtebbé az ÉME, az Ébredő Magyarok Egyesülete vált. A társadalmi és politikai élet szélsőjobboldali tendenciáit tanulmányok, kisebb-nagyobb összefoglalók, forráskiadványok reprezentálják a magyar marxista történeti irodalomban. Kifejezetten egyesülettörténeti munka viszont csak egy keletkezett 1945 után: az 1972-ben megjelent MOVE-történet.

6 Ugyanakkor a két világháború közötti történelmükkel foglalkozó valamennyi szakmunka megállapítja, hogy milyen nagy szerepe volt az Etelközi Szövetségnek (másutt: EX vagy EKSZ), a Magyar Országos Véderő Egyesületnek és az ÉMÉ-nek nemcsak az ellenforradalmi rendszer hatalomra juttatásában, hanem az azt követő konszolidáció, majd a német orientáció fokozatos bekövetkezése idején is. Sot, a szakirodalom nemcsak megemliti ezeket a szervezeteket, hanem igen gyakran - a nagyobb nyomaték kedvéért - együtt és egymás után tárgyalja Őket. Az egyesületek tagsága között ugyanis igen nagy volt az átfedés és mozgás, bárki egyszerre többnek is tagja lehetett. Mégis azt kell mondanunk, hogy az együttes emlités nem elegendő, mert ezen egyesületek tevékenységének speciális jellege, a Horthy-rendszer keretei között kialakított egyesületek közötti "munkamegosztás" lényege igy elmosódik, s az egyesületek tényleges befolyásának, szerepének kiemelése általában elmarad. A tanulmány az Ébredő Magyarok Egyesülete 1918-1923 közötti történetéről készült egyetemi bölcsészdoktori disszertáció egy részét foglalja magába. Az egyesület történetének első másfél évét vizsgálja, amikor a megalakulást követő gyors visszaszorulást, közel féléves illegalitást szinte robbanásszerű színrelépés követte, amelyre a magyar történelemből már ismert, de ilyen mértékben még sohasem látott antiszemitizmus nyomta rá bélyegét. Az ellenforradalmi Magyarország politikai életében betöltött szerepe jóval nagyobb publicitást tett volna már eddig is szükségessé. A szerzők azonban - egy-két kivételtől eltekintve 7 - megelégedtek azzal, hogy ahol a szélsőséges tendenciáknak nagyobb hangsúlyt kívántak adni, ott megemlítették az ébredőket. A MOVÉ-val összehasonlítva rámutattak arra, hogy az ÉME az utcai antiszemita kilengésekben jobban kompromittálta magát, a vezetőségét a legitimista tisztek és politikusok jelenléte erősen befolyásolta. 8 Az EX és az ÉME viszonyának vizsgálatakor viszont az Etelközi Szövetség működésének titkosságát és a szabadkőműves miszticizmus elemeinek átvételét 4 Vita Magyarország kapitalizmuskori fejlődéséről. Bp. 1971., Akadémiai K. 49. 5 BFL IV.1407.O. Budapest Székesfőváros Tanácsának iratai. Tanácsi Ügyosztályok Központi Irattára 926/ 1923-XL; továbbá Honfoglalás 1921.V.13-Í száma. 18. Csanády Frigyes közgyűlési beszéde a HADRÖA (Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetsége) gyűlésén. 6 Dósa Rudolfné könyve témáját tekintve úttörő jellegű marxista munka. Dobrovits Sándor 1936-ban megjelent Budapest egyesületei c. munkája mellett mindmáig az egyetlen monografikus feldolgozás az egyesületek történetéről. 7 Ormos Mária - Incze Miklós: Európai fasizmusok 1919-1939. Bp. 1976, Kossuth K. 87-88.; Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903-1923. Bp. 1977, Akadémiai K. 182. 8 Ld. Dósa Rudolfné: id.m.88.