Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

I. A levéltár életéből - Ságvári Ágnes: Budapest Főváros Levéltára gondjairól

zásának munkálatai 1979-ben kezdődnek el. (Nem hallgathatom el ugyanakkor, hogy a tervek és térképek olyan állapotban vannak, hogy sokszor egyszeri kézbevétel is további súlyos rongálódás veszélyével jár, s ha sürgősen nem restauráltatjuk azokat, nem marad meg más, mint csupán az eredetileg biztonsági szempontból készített mikrofilmek sorozata.) Olyan tervre és térképre egyaránt alkalmazható katalógusrendszert alakítunk ki, amelynek adatfelvétele kezdeti formájában is betölti egy uj tipusu, öszszevont, naprakészen értékesíthető segédlet szerepét. Egyúttal olyan rendszeren épül, amely az összes fővárosi tervet s térképet tároló intézetben alkalmazásra kerül, s igy egységes gépi feldolgozásra úgyszintén alapot szolgáltathat. Kísérletképpen regesztaszerüen elkészítünk az 1883-1918 közötti évekről a Magyar Királyi Államrendőrség Főkapitányságának elnöki réservait iratairól egy segédletet, amelynek használatát részletes mutatókarton könnyíti majd meg. A feldolgozás segítségével behatóan tanulmányozhatóvá válik nemcsak a rendőrség tevékenysége a századfordulón, hanem a vele harcbanálló másik oldal élete is. Fenti vázlatos áttekintésünkből kitetszhetik: ma már egyetlen levéltár sem zárkózhat el a számítástechnikai eszközökre épitő nyilvántartási rendszer és feldolgozó munka sürgető igénye elől. E téren jelenleg legföljebb az útkeresés stádiumában tartunk és az a legfontosabb, hogy világosan megfogalmazzuk az előttünk álló feladatokat. Ezek sorából mi a következőkre helyeznénk a legnagyobb súlyt. Tudományos feldolgozásra és levéltári adaptálásra vár az anyakönyvek és más fontos népmozgalmi adatok mágnesszalagravételének a gyakorlata. Rövid időn belül külön csoportot alkotnak és sajátos leltározást igényelnek majd a modern adathordozók beiktatásával létrejött dokumentumok. Uj központi és sürgető feladat a tematikus segédletek rendszerének megalkotása, ezek gépi uton történő összehordása és osztályozása. Haladéktalanul napirendre kell tűzni az uj tipusu adathordozók megismerését, begyűjtését, feldolgozását, ezek levéltári szakmai besorolását. Hogy csak példát említsek: hogyan lesz visszaolvasható a lyukkártyás, mágnesszalagos adattömeg, mely programokat tartsuk meg, milyen levéltári jegyzetelést kivannak stb.? Ez ma még uj feladat, de tudjuk, a jövőben ilyen lesz a levéltárakba kerülő anyagok zöme. A már levéltári őrzésben levő anyagokkal kapcsolatban: amennyiben a levéltárak képesek a már rendelkezésre álló anyagok áttekintésére és tematikus csoportositására, ugy túlzás nélkül állithatjuk, alapot szolgáltathatnak a magyar történelem uj összefüggéseinek feltárásához, sőt uj utat nyithatnak a hely-, intézmény- és társadalomtörténet komplex felfogásának érvényrejuttatásához. Véleményünk szerint e gondolat realizálásának gyakorlati eszköze a tematikus segédletek rendszerének kidolgozása és bevezetése lehet. Tárgyi csoportosításban, mintegy tárgyszavak szerinti rendben dolgozandók fel, a jelenleg proveniencia elv alapján, a keletkezés sorrendjében készített különböző szintű nyilvántartások és hagyományos segédletek. Ily módon az eredeti rend megbontása nélkül, mindig arra utalva, az eredeti levéltárakkal párhuzamosan, fokozatosan alakulhatnak ki a könyvtári szakkatalógusokhoz hasonló rendszerű nyilvántartások. Ez az uj tipusu segédletrendszer egyrészről más társadalomtudományok feldolgozási módszeréhez kapcsolódhatna, másrészt további, tetszés szerinti csoportosításokhoz alapul szolgálhatna. Ezen nyilvántartás, természetesen különböző áttételekkel, gépi adatfeldolgozás alapját képezheti. Kétségkívül ilyen levéltáranként változó s egyszersmind országos érvénnyel bevezetendő segédletrendszerek kialakítása évtizedes munka. Előnyük azonban, hogy a meglevő rendszer megsértése nélkül, annak felhasználása mellett kezdettől, s a készültség minden fokán értékesíthető.