Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-

lagosan sokkal jelentékenyebb volt mint a fővárosban, nem elhanyagolható mértékben apasztotta a mezőgazdasági munkaerőfelesleget, egyszóval a vidék számottevő szívóhatást gyakorolt a fővárosba vándorolt (nő) népességének egy részére.

50 S ha mindehhez hozzátesszük azt is, hogy a forradalmak, különösen az 1919. év tavaszának politikai rendszerváltozása dezorganizálólag hatott a házicselédség intézményére,

51 s annak reorganizálódása korántsem ment végbe egyik napról a másikra,

52 az 1920-ban - a háború és a forradalmak után szusszanásnyi idővel - a házicselédség számában regisztrált nagyarányú viszszaesés már nem tűnik szerfölött rejtelmes jelenségnek. Az iparban foglalkoztatottak létszámcsökkenését mindenekelőtt a segédszemélyzet apadását, az ipari munkahelyek - korábban már tárgyalt - ez időbeli beszűkült volumene okozta. Dinamikus növekedést mutattak ugyanakkor azon foglalkoztatottsági területek, amelyek korábban a női munkaerőnek csupán elhanyagolható töredékét kötötték le. A közszolgálati- és szabadfoglalkozású pályákon dolgozók aránya 12,9%-ra, a kereskedelem-hitel körében munkát találók aránya pedig 11,9%-ra emelkedett. Tekintve, hogy ezen közszolgáltatási munkaterületek magasabb kvalifikáltságu munkavállalókat alkalmaztak (a közszolgálati- szabadfoglalkozású pályákon dolgozó nők 64,4%-a tisztviselő volt, a kereskedelem-hitel körén belül pedig 48,6%-ban részesedtek a tisztviselők), az összes női keresők számában ill. foglalkoztatottságuk szerkezetében az 1910-1920 viszonylatában rögzitett változások hátterében ennek a szektornak az expanziója húzódott meg. Emlitést érdemel még az egyéb kategóriába soroltak magas aránya (12,6%), továbbá a közlekedésben foglalkoztatottak (szinte kizárólag tisztviselők) megkétésfélszereződése, amely azonban még igy sem okozta az ágazat számottevő előretörését (2,9%). A következő metszet, az 1930-as az egy évtizeddel korábbi helyzethez ké50 Vö. „A paraszti gazdaságokban férfi munkaerő híján sokhelyütt előkerül a női munkaerőre épülő kisteljesítményű sarló." Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században. Szolnok, 1968. 19. 51 Nincs itt terünk arra, hogy akár csak érintőlegesen is foglalkozhassunk a házicselédek helyzetében a Tanácsköztársaság időszakában bekövetkezett változásokkal. Annyit mindenesetre megjegyezhetünk, hogy munkaadóiknak való feltétlen kiszolgáltatottságuk mértékén sokat enyhített a tanácsrendszer a jogalkotás és a jogérvényesítés eszközeivel egyaránt. 1919. július 15-én rendelet jelent meg a háztartási alkalmazottakról, amely először szabályozta a házicselédek munkaidejét, pihenőnapját és szabadságát, továbbá új alapokra helyeződött a cselédi munkaviszony létesítésének és megszüntetésének a jogi körülménye is, stb. Ld. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. 6.k. 2. r. Bp., 1960. 451—453. A tanácsrendszer jogérvényesítő gyakorlatára pedig had álljon itt példaként az alábbi megtörtént eset. A Budapesti Kir. Ügyészség 1919. szeptemberében vádat emelt egy napszámosnő ellen a tanácsköztársaság alatti politikai tevékenysége miatt. A vád első pontja így hangzott: „A BTK. 323. §-ba ütköző és annak utolsó bekezdése szerint büntetendő személyes szabadság megsértésének vétsége címén vádolom, hogy a tanácskormány uralma idején, 1919. április hó 10-én dr. Deutsch Lajosné budapesti lakost azért, mert az cselédjét feleselés miatt arcul ütötte, két fegyveres vörösőr odahívása után letartóztatta, az Ág utczai vörös őrszobára, onnan a Várba, majd a Zrínyi utczai főparancsnokságra kísértette, ami által ... lelkileg sanyargatta..." BFL VII. 18.a. Budapesti Kir. Ügyészség, politikai periratok. 49815/1919. perszám (az 1919-193l-es dobozban). 52 Kosztolányi az Édes Anna c. regényét éppen ezzel a „korszakváltással" indítja. A finom írói ábrázolásmód eszközeivel szembeállítja egymással Katicát, az elvárosiasodott és szolgai engedelmességre már nemigen hajlandó cselédlány típusát, akinek munkaadói — a tanácsrendszer bukását követő napokban - azonnal föl is mondanak, a helyébe lépő Annával, a „mintacseléd" típusával, akiben a paraszti munkamorál („dolgosság") társul az érzelmi-magatartásbeli zárkózottsággal, magányossággal és lefojtottsággal („szótlan engedelmesség"). A cselédfelmondásnak és az új cseléd felfogadásának,a Vizy család privátközegében zajló eme kis hétköznapi történésnek a megjelenítése révén az író mintegy modellálja a politikai rendszerváltozást.