Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-

pest nem ad számot lényeges szerkezeti változásokról. Az aktiv női népesség abszolút számban is jelentékeny (37 675) fős) szaporodását a két legfontosabb foglalkoztatottsági területen is aránylagos növekedés kisérte, vagy helyesebben az aktiv női populáció létszámnövekedését éppen az ebben a két gazdasági szférában végbement létszámnövekedés (+ 25 064) alapozta meg. Emellett tanúskodik a növekedési indexeknek az összehasonlítása is. Xn. tábla 1920=100 Év Összes Év Összes Ipari munkás Házicseléd 1930 120,4 127,7 121,1 A növekedési ütemek összevetéséből kikerekedő kép alapján is világossá válik, hogy az összes női keresők nagyobb hányadát továbbra is ez a két terület adja (57,8%-át), a következő megoszlásban: az iparban dolgozók 29,9%-ot, a házicselédség 27,9%-ot tett ki. Az ipari munkásnők számszerűen is jelentékeny gyarapodását a húszas évek ágazatspecifikus gazdaságfejlődése magyarázza. A háború utáni évtizedben, különböző tényezők egybejátszása folytán,

53 a textilipar rendkivül lendületes fejlődésnek indult, a bel- és külföldi tőkeinvesztíciónak szinte középpontjába került. A textiliparnak az évtized egészében töretlen felivelése, amelynek eredményeként 1929-re ez az ágazat szolgáltatta immár a gyáripari termelési érték 13,5%-át, s ezzel az élelmezési ipar után az ország második legerősebb iparágává vált,

54 természetszerűleg magában hordozta sok uj és sajátlagosan "hagyományos" női ipari munkahely létrehozását is. Tárgyunk szempontjából figyelemreméltó az is, hogy Budapest húszas évekbeli gazdasági fejlődésében különösképpen előkelő szerepet játszott a textilipar konjukturális fellendülése. 1921-1929 között a textilipari telepek száma a fővárosban 27-ről 115-re, a munkáslétszám pedig 2 999ről 15 997 főre emelkedett.

55 Az ezen a területen foglalkoztatottak döntő hányada nő: évi átlagos munkáslétszámmal számolva 1925-1928 között átlag 65%, évi maximális munkáslétszám mellett 1923-1928 között átlagban 66,2% a női dolgozók aránya.

56 A textilipar mellett egyéb könnyűipari ágazatokban, igy mindenekelőtt a ruházati iparban is számolhatunk a női foglalkoztatottság nagyobb mérvű növekedésével. A házicselédek száma, az évtized végére, újra a századelő mértékével mérhető magasságra ugrott, s meghaladta a hatvanezer fot, noha az aktiv női 53 Erre nézve ld. Berend T. Iván-Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919-1929Bp., 1966. 353. sk. 54 Uo. 364 55 Szekeres József: id.m. Az általa közölt adatok némileg eltérnek Illyefalvi adataitól, vö. A munkások... Bp., 1930. 152—154. A különböző számítások egymástól eltérő voltát az magyarázza, hogy az iparstatisztikai felvételek, főként a húszas évek első felében, még nem a legmegbízhatóbb adatokat szolgáltatták. Ld. Farkasfalvi Sándornak az iparstatisztikai felvételek hiányosságát ecsetelő cikkeit a Magyar Statisztikai Szemle 1923 ,1924. stb. évi megfelelő számaiban, továbbá, Halkovics László: Hivatalos magyar iparstatisztikai adatfelvételek 1921 — 1944. között. Statisztikai Szemle, 1965. 8-9. sz. főként 876. és 890. 56 Illyefalvi I. Lajos: A munkások... Bp., 1930. 152-154.