Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-

jelentékeny növekedésére is. A gyáripari termelés visszaesése és a gazdaság­szerkezeti átalakulás termeléscsökkentő hatása kedvező feltételeket teremtett a kisipar tevékenységének, amely ezeket a körülményeket kihasználva uj pozíció­kat hóditott meg a rríaga számára. 41 Későbbi, a családi gazdasági viszonyokra összpontosító mikroelemzéseknek kell majd közelebbről megvilágítania, hogy a férfi családfenntartó által biztositott jövedelem kiesését pótló női kisipari tevé­kenységek (főként varrónői, s ehhez hasonló foglalkozások) ténylegesen mennyi­ben járultak hozzá az önállók számszerű bővüléséhez? A tisztviselő elem robbanásszerű számbeli megnövekedése, ugy véljük, két tényező korabeli érvényesülésére hívja fel a figyelmünket. Az egyik az általában vett bürokratizálódási folyamat elmélyülése. Lényegében a gazdasági életnek pl. a hadigazdálkodás működtetése, majd a válság felszámolása során kiépülő egy­re etatizáltabb megjelenési formái szülték a szükségletet kiterjedt hivatali ap­parátus fenntartására. Jellemző, hogy 1910-1920 között legnagyobb számban a tisztviselők rétege nó'tt (a két nem együtt 32 772 fővel) a fővárosban. 42 A má­sik pedig, amelyről érintőlegesen már szóltunk, a női munkaerőnek, főként a szegényedő "középosztály", a köztisztviselői és kispolgári családok nőtagjainak a tisztviselői munkakörökbe történő áramlása a háborús években. S miután a női munkát ebben a munkakörben is rosszabbul fizették meg mint a férfi munkát, az újonnan tisztviselői pályára lépett nők nem elhanyagolható hányada még az 1919 utáni évek jelentős tisztviselői munkaerőtulkinálatának a körülményei kö­zött sem kényszerült állásának a feladására. Ez a két mozzanat együttesen játszott közre abban, hogy a tisztviselőré­teg egésze olyan nagy mértékben megnövekedett, amely viszont elsősorban a női munkaerő gyarapodásán alapult (1910-hez képest 1920-ra számuk +129%-kal nőtt szemben a férfiak +24,2%-os gyarapodásával). Az 1920-1930 közötti évtized mozgás tendenciáira az volt jellemző, hogy az aktiv női népesség összességének az évtized végére elért jelentékeny meg­nagyobbodása a belső strukturális arányoknak az 1910-es évekbeli helyzethez tör­ténő közeledése mellett zajlott. A segédszemélyzet számának 22 826 fővel való gyarapodása, miként a későbbiekben majd részletesebben tárgyaljuk, az inflá­ciós gazdaságpolitika és az élénk külföldi hitelpolitika segítségével stabilizálódó gazdasági háttérre, közvetlenül nagyszámú termelői és szolgáltatói beruházás általi sok uj, s nóvumként, kiváltképp női ipari munkahely megteremtésére ve­zethető vissza. Az önállók aránycsökkenése, s csak mérsékelt (2 865 fős) számszerű nö­vekedése a kisipart sújtó, a húszas évek gazdasági fejlődésében érvényesülő kon­centrációnak a mellékterméke, amely mind az üzemek, mind a bennük foglalkoz­tatott kereső népesség számának a hanyatlásában kifejezést nyert. 43 A tisztviselők csekély 1 247 fős gyarapodása és százalékos arányának a csökkenése az 1920 körüli évek még átmeneti viszonyainak a megszűntéről tájé­koztatnak, de arról is, hogy a férfi és a női munka kvallfikáltsági fok szerinti tagozódása közötti egyenlőtlenség háború előtti mértéke - mint korábban már utaltunk rá - teljes egészében nem állt vissza. A harmincas évekre vonatkozóan - az 1941. évi népszámlálási metszet 41 Vö. Bánki György: A kisipar szerepe a magyar kapitalista fejlődésben.In: Berend T. Iván-Ránki György/Gazda­ság és társadalom. Bp., 1974.199. skk.; Szekeres József: Budapest gazdasági élete az ellenforradalmi korszakban. Kézirat. ^Szabolcs Ottó: id.m. 609. sk. ^Ránki György: id. m. 204. skk.; Szekeres József: id.m.

Next

/
Thumbnails
Contents