Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-

jelentékeny növekedésére is. A gyáripari termelés visszaesése és a gazdaságszerkezeti átalakulás termeléscsökkentő hatása kedvező feltételeket teremtett a kisipar tevékenységének, amely ezeket a körülményeket kihasználva uj pozíciókat hóditott meg a rríaga számára.

41 Későbbi, a családi gazdasági viszonyokra összpontosító mikroelemzéseknek kell majd közelebbről megvilágítania, hogy a férfi családfenntartó által biztositott jövedelem kiesését pótló női kisipari tevékenységek (főként varrónői, s ehhez hasonló foglalkozások) ténylegesen mennyiben járultak hozzá az önállók számszerű bővüléséhez? A tisztviselő elem robbanásszerű számbeli megnövekedése, ugy véljük, két tényező korabeli érvényesülésére hívja fel a figyelmünket. Az egyik az általában vett bürokratizálódási folyamat elmélyülése. Lényegében a gazdasági életnek pl. a hadigazdálkodás működtetése, majd a válság felszámolása során kiépülő egyre etatizáltabb megjelenési formái szülték a szükségletet kiterjedt hivatali apparátus fenntartására. Jellemző, hogy 1910-1920 között legnagyobb számban a tisztviselők rétege nó'tt (a két nem együtt 32 772 fővel) a fővárosban.

42 A másik pedig, amelyről érintőlegesen már szóltunk, a női munkaerőnek, főként a szegényedő "középosztály", a köztisztviselői és kispolgári családok nőtagjainak a tisztviselői munkakörökbe történő áramlása a háborús években. S miután a női munkát ebben a munkakörben is rosszabbul fizették meg mint a férfi munkát, az újonnan tisztviselői pályára lépett nők nem elhanyagolható hányada még az 1919 utáni évek jelentős tisztviselői munkaerőtulkinálatának a körülményei között sem kényszerült állásának a feladására. Ez a két mozzanat együttesen játszott közre abban, hogy a tisztviselőréteg egésze olyan nagy mértékben megnövekedett, amely viszont elsősorban a női munkaerő gyarapodásán alapult (1910-hez képest 1920-ra számuk +129%-kal nőtt szemben a férfiak +24,2%-os gyarapodásával). Az 1920-1930 közötti évtized mozgás tendenciáira az volt jellemző, hogy az aktiv női népesség összességének az évtized végére elért jelentékeny megnagyobbodása a belső strukturális arányoknak az 1910-es évekbeli helyzethez történő közeledése mellett zajlott. A segédszemélyzet számának 22 826 fővel való gyarapodása, miként a későbbiekben majd részletesebben tárgyaljuk, az inflációs gazdaságpolitika és az élénk külföldi hitelpolitika segítségével stabilizálódó gazdasági háttérre, közvetlenül nagyszámú termelői és szolgáltatói beruházás általi sok uj, s nóvumként, kiváltképp női ipari munkahely megteremtésére vezethető vissza. Az önállók aránycsökkenése, s csak mérsékelt (2 865 fős) számszerű növekedése a kisipart sújtó, a húszas évek gazdasági fejlődésében érvényesülő koncentrációnak a mellékterméke, amely mind az üzemek, mind a bennük foglalkoztatott kereső népesség számának a hanyatlásában kifejezést nyert.

43 A tisztviselők csekély 1 247 fős gyarapodása és százalékos arányának a csökkenése az 1920 körüli évek még átmeneti viszonyainak a megszűntéről tájékoztatnak, de arról is, hogy a férfi és a női munka kvallfikáltsági fok szerinti tagozódása közötti egyenlőtlenség háború előtti mértéke - mint korábban már utaltunk rá - teljes egészében nem állt vissza. A harmincas évekre vonatkozóan - az 1941. évi népszámlálási metszet 41 Vö. Bánki György: A kisipar szerepe a magyar kapitalista fejlődésben.In: Berend T. Iván-Ránki György/Gazdaság és társadalom. Bp., 1974.199. skk.; Szekeres József: Budapest gazdasági élete az ellenforradalmi korszakban. Kézirat. ^Szabolcs Ottó: id.m. 609. sk. ^Ránki György: id. m. 204. skk.; Szekeres József: id.m.