Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-

A női munkavállalók tekintélyes része éppen e folyamat során nyomulhatott be az előle eddig túlnyomórészt elzárt kvalifikáltabb munkaterületekre, foglalkozási ágakba (pl. tisztviselői munkakör),

38 vagy ami kevésbé vált jellemzővé: a kisipar és kiskereskedelem terepén nyert nagyobb teret. Ez a jelenség mindazon európai és tengerentúli országban megfigyelhető volt, amely aktivan, mint hadviselő fél részt vett a világháborúban.

39 Mindezek után továbbra is kérdéses marad, hogy az 1920-ban felmért női kereső népesség létszáma - a női munkaerő iránt a háborús években kitágult kereslet ellenére - vajon miért nem jelentékeny számszerű növekedésről ad számot, sőt ellenkezőleg megtorpanásról, stagnálásról? A magyarázat abban rejlik, hogy a foglalkoztatott nők számszerű bővülése és az alkalmaztatásuk szerkezetében bekövetkezett minőségi változás nem bizonyult tartósnak, a női munkaerő foglalkoztatottságának a "dagályát" - 1918 után - apályos időszak követte, mégha nem is reprodukálódtak teljes egészében a háborút megelőző időszaknak a női-férfi munka viszonylatában érvényes eltérései.

40 Csökkent a no munkavállalásának az esélye egyrészt, mert felszabadult a termelő munka számára a korábban katonai szolgálatot teljesitő férfi népesség jelentős tömege, másrészt pedig csökkent a munkahelyek száma is. Ez utóbbi esetben számolnunk kell a leromlott és dezorganizálódott gazdasági élet szűk munkahelyi volumenével csakúgy, mint az ehhez pótlólagosan társuló, a hadigazdálkodásnak a béketermelésre történő átállásából származó számos, főként strukturális természetű nehézségével. S ne felejdük el azt a sajátosan hazánkat sújtó és problematikánk szempontjából is releváns tényt, hogy az ország területének a Trianont közvetlenül megelőző időszakban (épp az adatfelvételek idején) már bekövetkezett megcsonkulása, jelentős részének idegen államok katonai, később - 1920 nyarától - pedig állami fennhatósága alá kerülése olyan migrációs folyamatokkal járt együtt, melyeknek folyományaként a szűkebb országterület munkaerőpiacán tovább fokozódott a munkaerő kinálata. Különösen fontos ez utóbbi körülmény kellő mérlegelése esetünkben, hiszen az ezekről a területekről érkezők legnagyobb, túlnyomó hányada éppen a fővárosba tartott, annak munkaerő feleslegét szaporitotta. Az 1920-as statisztikai felvétel valójában közvetlenül már nem a háborús idők foglalkoztatottsági viszonyaira vetett fényt, hanem az azt közvetlenül követő éveknek a fenti tényezők összjátéka által formált átmeneti állapotaira. A fővárosi női keresők összességének az 1920-as - 1910-hez viszonyítva - lelassult növekedési mutatója mögött a magyar, illetve a fővárosi gazdasági életnek a pillanatnyi válsághelyzete (összeszűkült munkahelyi és termelési volumene) érvényesítette a maga hatását. Az összes női keresők szerényebb létszámbeli növekedése, ennek megfelelően, elsősorban az un. segédszemélyzet, tehát a gyáripari termelésben és kisebb mértékben a kisiparban, szolgáltatásban (legfőképpen az un. "magánszolgáltatásban", házicselédség) alkalmazott munkáskategóriák abszolút (- 15 726 fos) és aránylagos visszaesésében jelentkezett. Úgyszintén a háborút és a forradalmakat közvetlenül követő periódus gazdasági nehézségei adnak magyarázatot az önállóknak 1910-hez képest regisztrált 38 „A nötisztviselők aránya tehát a világháború alatt lényegesen megnövekedett, a hadbavonultak helyére többségében nőket alkalmaztak." Szabolcs Ottó: Budapest tisztviselőrétegei az ellenforradalmi rendszer első évtizedében. Tanulmányok Budapest Múltjából, XV. Bp. 1963. 608. 39J£ Sullerot: id. m. 145-155. 40 A nyugat-európai orsz ;gok vonatkozásában ld. uo.; az USA esetében ugyanerről a jelenségről számol be CMcl.Ureen: The Role of Women as Production Workers in War Plants in the Connecticut Valley Massachussetts 1946.