Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Gyáni Gábor: A fővárosi női munkaerő foglakoztatottságának szerkezetváltozása 1880-

a nó'i keresők képzettség ill. munkakör szerinti tagozódását, már amennyire a korabeli statisztikai szemlélet (kategorizálás) erre módot nyújt.

32 LX. tábla

33 A női keresők munkajelleg és szakképzettség szerinti megoszlása (százalékban) Év Önálló Tisztviselő Segédszemélyzet Összesen 1880 9,9 0,4 89,7 100 1890 20,1 3,4 76,5 100 1900 21,9 6,2 71,9 100 1910 21,2 9,0 69,8 100 1920 24,1 19,2 56,7 100 1930 21, 3 16,5 62,2 100 1941 9,4 22,6 68,0 100 1880-1930 között átlagban a noi keresők 71, 3%-a tartozott az un. segédszemélyzethez, 19, 7%-a önálló volt és 9,1%-a pedig tisztviselőként dolgozott. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy a férfi keresők munkajelleg és kvalifikáltsági fok szerinti tagozódása meglehetősen hasonló módon alakult: a vizsgált időszakban átlag 67,3%-uk tartozott az un. segédszemélyzethez, 17,6%-uk önálló volt és 15,1%-uk mint tisztviselő talált munkát.).

34 Visszatérve IX. táblánkhoz, a legszembetűnőbb mindenekelőtt az un. segédszemélyzetként megnevezettek meghatározó szerepe. 1880-ban majdnem kizárólag az ebbe a kategóriába tartozók alkották az aktiv női népességet. Az ezt követő tiz évben zajlott le a női foglalkoztatottsági struktúrán belül, az egész általunk áttekintett időszak viszonylatában a legnagyobb mérvű számszerű változás, amelynek végeredményeként az évtized végére immár minden ötödik kereső nő önállóként dolgozott és a segédszemélyzet az összesség 2/3-ára esett vissza. A dekád túlzottan nagyarányú változásai láttán óhatatlanul fölmerül a kérdés: vajon nem a statisztikai adatok torzitják el a valóságos helyzetet? Az 1880. évi népszámlálás felvételi lapján kilenc foglalkozási kategória szerepelt: önálló, tisztviselő vagy hivatalnok, üzletvezető, segéd, tanonc, munkás, napszámos, egyéb alkalmazott és határozottan meg nem nevezettek csoportjai. A végső táblák kialakításánál a fenti kilenc kategóriát háromba vonták össze, amelyeket önálló

, alkalmazott és kétséges megnevezéssel láttak el.

35 32 E lehetőségek sajnos felemás megoldást kínálnak, amennyiben nem teszik lehetővé a képzettség Ül. munkajelleg szerint külön képezhető rétegkategóriák teljes szétválasztását. Ti. a segédszemélyzet megjelöléssel a korabeli statisztikai gyakorlat egybemosta a munkajelleg és szakmai kvalifikáció foka szempontjából egymástól olyanynyira elütő munkásrétegeket (segédmunkásokat, betanított munkásokat,szakmunkásokat ül. nagyipari munkásokat és a kisiparban foglalkoztatott segédeket, tanoncokat stb.). Ezáltal meghiúsította számunkra az azonos munkajelleg kritériumának következetes használatát, továbbá a tisztán szakmai képzettség szerint egymáshoz legközelebb álló munkásrétegek együttes rekonstruálását. ^Illyefalvi I. Lajos: Bp. szfv. stat. évkve. 1928. 63.; Molnár Olga: id. m. uo.; Bp. stat. évkve. az 1944-46. évekről. Bp., 1948. 15. 34

Illyefalvi I. Lajos: Bp. szfv. stat. évkve. 1928. 63. 35 Körösi József': id. m. 4-ik szakasz. 296. sk. Mellesleg a szóban forgó évtized mozgásfolyamatainak számszerű arányait eltorzító statisztikai adatszolgáltatás hibás, félrevezető irányára egy korabeli megfigyelő is utal. Vö. Mádai Andor: id. m. II. sk.