Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Kubinszky Judit: Az 1872. évi ipartörvényjavaslat Pest város törvényhatósága előtt

nyilvánított. Elismerte, hogy a szegény, vagy öreg iparosok segélyezését elsősorban az iparosoktól kell elvárni, ezt csak helyeselni lehet véleménye szerint, ha már haszonnal működő iparosokról van szó. Lehetetlennek és méltánytalannak tartotta azonban, hogy akkor kötelezzenek fizetésre valakit, amikor ipara tevékenységét kezdeni akarja, amikor még semmije sincs akkor fizessen a szegény iparosok számára, holott talán ő a legszegényebb iparos. Kétségbevonta a dijak "mérsékelt" voltát is. Hivatkozott arra, hogy a város előterjesztésében 24.000 Ft bevételről van szó, ha a város erre továbbra is igényt tart, akkor minden kezdő iparosra szép kis summa esik. Ellenvetését azzal fejezte be; ha a város az iparszabadság érvényre juttatásával előmozditja az ipar fejlődését akkor módjában lesz más uton visszanyerni azt, amit igy elvesztett.

26 Patrubány Gergely támogatta Királyi Pál javaslatát. Anomáliának tartotta ugyan, hogy egy "kardinális törvényben" mindjárt egy kivételt is beiktassanak, de a humanisztikus cél érdekében Pest városára vonatkozólag külön törvénykezést kivánt. Indokoltnak tartotta ezt az uj törvény életbeléptetésével előreláthatólag bekövetkező átmeneti nehézségek miatt. Majd érvelésében azzal példálódzott, ha valaki egy hivatal elnyeréséért folyamodványt nyújt be, illetékbélyeg formájában előre megadóztatják, annyi áldozatot szerinte az iparosoktól is el lehet várni.

27 Szlávy József földmüvelés- ipar- és kereskedelmi miniszter, mint monda, nagyon méltányolja Pest városának a kérését, ha valaki, ő aztán igazán tudja mennyi kiadása van a városnak és arra milyen kevés a fedezet. Mégis Horn Edével értett egyet abban, hogy ha a város az ipardijakból 24.000 Ft-ot akar évente beszedni, akkor ezek a dijak tetemesen nagyok lesznek. Nem szólva az iparszabadság elvéről a város kérelmét már méltányosság mistt sem lehet támogatni. Egyébként az ipartársulatok segélypénztárai megvalósíthatják a város által kitűzött feladatot: a szegény és beteg iparosok megsegítését. Ha a város mégis ragaszkodik az emiitett bevételhez más jövedelmi forrást kell találnia.

28 Tisza Kálmán a balközép vezéralakja szerint Pest város kérelme ellenkezik az iparszabadság elvével, legjobban bizonyítják ezt azok, akik védelme érdekében olyan pédlára hivatkoznak, amely az iparűzést a hivatalért való folyamodás analógiájaként tüntetik fel. Meggyőződése - hangoztatta -, hogy az ipardijak megtartására vonatkozó kísérlet igazolása annak, amit sokan régen emlegetnek: a pestvárosi képviselőtestület egyáltalán "nem képviseli valósággal Pestnek érdekeit." Aki azt kivánja, hogy Pesten külön ipardijat szedhessenek, ami másutt nincs érvényben, az azt akarja, hogy Pestről az ipar olyan helyekre vonuljon, ahol ilyen külön terheltetése nincsen. Éppen ezért Pest érdekeire való tekintettel a javaslatot visszautasította. 29 Máttyus Arisztid kijelentette: Ő sem pártolja a város kérvényét, de a bírálatokkal szemben kötelességének érzi feltárni a valóságos helyzetet, amely menti és magyarázza a városi hatóság eljárását. Pest város hatósága tudta: kérelme ellentétben áll az iparszabadság alapelvével, azzal az elvvel, hogy iparát mindenki akadályoztatás nélkül megkezdhesse nem egyeztethető össze az ipardij előzetes befizetése. Mi indította mégis erre a lépésre a városi hatóságot? Éppen ebben rejlik tettének mentsége. Ha könnyen lemondana jövedelemforrásairól, amelyet a jövő érdekében egyre-másra hozott szabadelvű törvények következtében rendre elveszit - legutóbb a kőszénadó leszállítása, majd a tűzifa-adó eltörlése mintegy 346. 348. 348. 348-349.