Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Kubinszky Judit: Az 1872. évi ipartörvényjavaslat Pest város törvényhatósága előtt

a jogi haszonbérletekből fakadtak. Kétségessé teszi azonban ezt a helyes rendelkezést a 26.§., amely kimondja, hogy az iparos iparát bérlő vagy helyettes által is űzheti. Eltekintve attól a nehézségtől amivel ily módon a felügyelet és az ellenőrzés jár, az intézkedésnek még az a káros következménye is van, hogy tehetséges és szorgalmas kezdő iparosokat szolgáltat ki a kibocsátott engedélyek korlátozottsága miatt a jogtulajdonosok túlzott követeléseinek, akik igy nem ritkán busás haszonra tesznek szert. Nem foglalkozik a javaslat az úgynevezett piaci iparüzletekkel, -, kofák, sátorosok stb. - mivel ezekre nézve a helyi szokások a mérvadók. Noha ezt csak helyeselni lehet, talán mégsem lenne szükségtelen kimondani, hogy a nyilvános tereken és utcákon árulás nem tartozik a rendes iparfoglalkozások sorába és ezeknek gyakorlását az illető helyhatóságnak kell a körülményekhez képest szabályozni. Gerlóczy észrevételeinek utolsó két pontjában a városi hatóságot közvetlenül érintő rendelkezéseket sérelmez. Ezek egyikét a tervezet V. "Az iparhatóságokról" szóló fejezetének 101 §.b. pontjában találjuk. Eszerint a szabad királyi városokban az első folyamodásu iparhatóság a rendőrkapitányi hivatal, ahová az iparügyek ellátására a város törvényhatósága által egy vagy több városi tanácsost osztanak be. Gerlóczy a következő argumentumok alapján protestált az intézkedés ellen; 1. a törvényjavaslat nem mondja ki, hogy a rendőrkapitányi hivatalnál az iparügyeket testületi kezelésbe kell venni, tehát nem indokolt a tanácsosok beosztása, akik igy a kapitányi hivatal fogalmazóinak szerepét töltenék be. 2. az érvényben levő 1848: XXIII. törvénycikk értelmében a városi tanács törvényes hatáskörébe alárendeltként tartoznak a kapitányi hivatalok, ha tehát a tanács oda városi tanácsosokat oszt be, akkor megfosztja őket törvényes hatósági jogaiktól, 3. a javaslat szerint a városi tanács lenne a második folyamodásu iparhatóság, s igy az a ferde helyzet áll elő, hogy amikor a kapitányi hivatalhoz osztja be tanácsosait saját ügykezeléstől von el erőket. Ugyancsak érzékenyen érintette Pest város hatóságát a tervezet 112. §-a, amelynek értelmében a bírságpénzek ezentúl annak az ipartársulatnak a segélypénztárát illetik, ahová a megbirságolt iparos tartozik. Ezidáig a birságpénzek ugyanis a városi szegényalap állandó jövedelemforrásai voltak. Elvesztésük ellen tiltakozott a hatóság, mondván: igy kevésbé tudja majd az arra rászorultakat ellátni. Az 1869. november 25-i ülésen Gerlóczy Károly a javadalmi bizottmány elé terjesztette észrevételeit, amelyet általános helyeslés mellett a további kiegészitésekkel láttak el. 1. Addig is, amig uj kereskedelmi törvény nem születik, a félreértések elkerülése végett, ideiglenes szabályzatot kell kidolgozni az 1840: XVI. tc. fenntartása mellett. 2. Pest városára vonatkozóan első folyamodásu iparhatóságként a kapitányi hivatal helyett egy három tagból álló ipartanács szervezése szükséges. 3. A tervezetnek az ipartestületekre vonatkozó részét a bizottmány nem tartja a törvény keretébe illőnek. Ugy véli, hogy az ipartestületeket ugy kell tekinteni, mint bármely más célból alakult egyesületet, de szabályozására egy ipartestületi törvényt kell minél előbb létrehozni. A tanács hozzájárult a bizottmány által kidolgozott észrevételeknek a közgyűlés elé terjesztéséhez, azzal a módositással, hogy tekintetbe véve a városi kapitányi hivatalnak tisztán rendőri természetét és sokirányú teendőit, ezzel nem tartja összeegyeztethetőnek az első folyamodásu iparhatóság szerepkörének ráruházását, ellenben ugy véli, ezt a feladatot a városi tanács kebeléből választott szenátus láthatná el. Másodfolyamodásu hatóságként pedig a kerületi ipartanácsok működhetnének. 14 14 BFL IV. 1303/f. Pest v. ir. Tan.ir. 33212/869.sz.