Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Kubinszky Judit: Az 1872. évi ipartörvényjavaslat Pest város törvényhatósága előtt

A javaslat készítői általában tanulmányozták az európai államoknak az ipari törvényhozását, de tervezetük mintájául elsősorban az északnémet szövetség iparrendjét tették meg, amint az a javaslathoz csatolt jelentésbó'l is kiderült.

12 A jelentés - egyebek között - magyarázatot kivan adni arra is, miért kerül annyira előtérbe a tervezet szövegében a kézműipar, hogy szinte a gerincét képezi az egész javaslatnak. Indokoltnak tartják ezt a kézműiparral foglalkozó törvényhozás hátramaradottsága miatt, amely versenyképtelenné teszi a magyar ipart külföldön, mert "azon nemzet, amely a korlátolt munka bilincsei közt kisértené meg a versenyt oly nemzetekkel, amelyek a szabadmunka készitményeit hozzák a világpiacra, okvetlenül le fognak győzetni", de versenyképtelenné válik a szabad versenyt alkalmazó hazai gyáriparral szemben is, ha ragaszkodik régi kötöttségeihez. A javadalmi bizottmánynak a tervezetre és a jelentésre tett észrevételeit Gerlóczy Károly fogalmazta meg 1869. november 22-i beadványában.

13 Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a javaslat csak a képviselőházban történt bemutatása után került Pest város törvényhatósága elé, s igy annak nem áll módjában egy "rendszeres munkálat" elkészítése és megvitatása, csupán néhány fontosabb észrevételre szoritkozhat. Elismeréssel szólt a jelentés szabadelvű megfogalmazásáról, majd biráló megjegyzéseinek sorát azzal a megállapítással kezdte, hogy a törvényjavaslat e tekintetben nincs összhangban a jelentéssel, mert olyannyira nem dicsekedhet a szabadelvüséggel. Bizonyos mértékig még az 1859. évi iparrendtartás is több szabadságot biztosított. Áll ez elsősorban a gyáriparra, amelyről a tervezet csak a gyári munkásokra vonatkozó néhány paragrafus erejéig emlékezik meg. Kifogásolta, hogy a javaslatban nem szerepel egyetlen törvénycikkely sem a rendes kereskedelemre vonatkozóan, de ugyanakkor elmulasztották egy kereskedelmi törvényjavaslat beterjesztését. Ami azt eredményezheti, - ha a javaslatot ebben a formában törvényerőre emelik - hogy lesz bizonyos mértékű iparszabadság és engedélyek, korlátok közé szoritott kereskedelem. Ugyanis a javaslat törvényerőre emelkedésével érvényét veszti az 1859. évi iparrend, ennek értelmében a kereskedelem szabad volt, és ha ujabb rendelkezés nincs, ismét életbe lép az 1840. évi XVI. tc. Ez pedig köztudomásúlag a kereskedelem szabadságának visszaesését jelenti a szabad királyi városokban, mert 2. §-ánk első pontja különböző feltételeken alapuló hatósági engedélyhez köti a kereskedés elkezdését. Gerlóczy Károly észrevételeiben kétségtelennek tartja, hogy a közérdek szempontjából egyes ipari foglalkozásokat honossági engedély megszerzéséhez kell kötni, de óvakodni kellene ennek túlságos kiterjesztésétől, mert az illuzórikussá teheti az alapelvként meghirdetett ipar szabadságot. Helyteleniti a tervezet 5. és 6. í-ának irányzatát, mert az több fontos iparágban, felesleges és kellemetlen utánjárásoknak, időtrabló kérelmezéseknek teszi ki az azt gyakorolni szándékozót. Indokolatlannak tartja például a sajtóalapitásokra - amelyek egyébként is súlyos biztosítékok letételével vannak terhelve - valamint a kölcsön könyvtárakra való külön engedélykérés kötelezettségét. Véleménye szerint az is visszalépés az 1859. évi iparrendtartással szemben, hogy az ács- és építőipari foglalkozásoknál csak a helyi szükséglethez képest bocsátanak ki engedélyeket. Ellentmondást lát Gerlóczy a javaslat 7. és 26. §-a között. A 7. §. szerint ugyanis minden engedély személyhez kötött, ez az intézkedés azt a célt szolgálná, hogy az engedélyhez kötött iparokat más ne gyakorolhassa. A tapasztalat eddig azt bizonyította, erre nagy szükség van, mert az eddig előforduló visszaélések főként 12 U.o. 37-40. 13 BFL IV. 1303/f. Pest v. ir. Tan.ir. 22202./869.sz.