Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

I. A levéltár életéből - Ságvári Ágnes: Budapest Főváros Levéltára gondjairól

gassák és átadják a levéltáraknak a történeti értékű iratokat, az ügyviteli és levéltári szempontból egyaránt értéktelen iratokat pedig kiselejtezzék. Másfe­lől bevonta a levéltárakat az iratselejtezés ellenőrzésébe és kötelezte őket az átselejtezett, történeti értékű irattári anyag rendszeres időközönként történő átvételére. Ez a kettősség, amelyet a levéltárak és az iratképző szervek jogilag is egyre szorosabbra fonódó kapcsolata fog egységbe, képezi ma is a selejtezési és iratvédelmi munka alapját. Adott lehetőségeink között még hosszú távon kell számolnunk azzal, hogy az iratok történeti értékét közvetlenül és első fokon nem a levéltárosok, hanem az iratokat létrehozó szervek dolgozói "mérik meg" (bár az irattári tervek ma már eléggé behatárolják, hogy mely iratok kerülje­nek a megőrzendő ill. a kiselejtezendő irattári tételekbe). E mechanizmus szervezeti keretei - elsősorban a szervek iratselejtezési és a levéltárak iratfelügyeleti tevékenységét illetően - az 1950 óta eltelt idő­szakban fokozatosan megszilárdultak, s maga a munka - különösen az 1969. évi 27. sz. tvr. megjelenése óta - egyre rendszeresebbé vált. Ezt bizonyitja a BFL területén 1970. január 1. és 1977. december 31. között végrehajtott 2800 irattári selejtezésnek és a 2700 levéltári ellenőrzésnek a körülmények­hez viszonyitott magas száma is. Ugyanakkor a történeti értékű iratok folya­matos levéltári átvétele - a raktárak túlzsúfoltsága miatt - mind a BFL, mind pedig a többi un. "nyitott levéltár" esetében már évtizedek óta megoldatlan, s egyre súlyosbodó probléma. Ezt jelzik az 1950 óta megjelent jogszabályok is, amelyek a történeti értékű iratok minimálisan kötelező irattári megőrzési ide­jét a kezdetben megállapított 5 évről 1958-ban 10 évre, 1969-ben pedig 15 év­re emelték, sőt a jelenleg érvényben levő irattári tervek a történeti értékűnek minősített irattári tételek mintegy 25-30 %-ánál 30 éves, vagy annál még hosz­szabb őrzési időket is előírnak. A gyakorlatban azonban még ezek az egyre hosszabbodó terminusok sem tarthatók. A BFL esetében pl. általában 20-25 éves a levéltárba kerülő legfiatalabb irat. Raktárhelyzetünk miatt évek óta csak kivételesen fontos, vagy veszélyez­tetett iratoknak tudunk helyet szorítani. A BFL jelenleg 2500 fm szocialista kori iratanyagot őriz. Ez a mennyiség az illetékességi körünkbe tartozó 2350 szervnél felhalmozódott, s már évek óta levéltári átvételre váró kb. 11 700 fm iratanyaghoz viszonyítva elenyészően csekély. Ha ehhez hozzászámítjuk még azt is, hogy az érvényben levő selejtezési ügykörjegyzékek, illetve irattári tervek alapján végzett selejtezések nyomán a levéltári átvételre váró iratok mennyisége az illetékességi körünkbe tartozó szerveknél évente mintegy 1100 fm-rel gyarapodik, nyilvánvalóvá válik a helyzet súlyossága és hosszútávon való tarthatatlansága. S mindez nem valamilyen speciális, csak a fővárosban jelentkező probléma. Ha mennyiségi szempontból nem is, de az arányokat te­kintve hasonló a helyzet a többi levéltár esetében is. A területi levéltárak tanácsi irányítás alá helyezése és az 1969. évi 27. sz. tvr. kibocsátása óta a levéltárak raktározási gondjainak enyhítése, illetve folyamatos felszámolása érdekében a fenntartó szervek - legalábbis a korábbi időszakokhoz viszonyítva - komoly erőfeszítéseket tesznek. Azzal azonban min­den levéltárosnak tisztában kell lennie, hogy a raktárak bővítésére, uj levél­tárak épitésére vonatkozó tervek realizálása önmagában még nem fogja megol­dani a szocialistakori iratok archiválásának az ügyét. Az anyagi erőforrások biztosítása mellett a szakmai munkák gyors ütemű fejlesztésére is szükség van, különösen két vonatkozásban. Az egyik: az iratképző szervekkel való kap­csolatoknak az erősitése, iratvédelmi munkánk hatékonyabbá tétele; a másik

Next

/
Thumbnails
Contents