Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

rombolása. Emiitettük, hogy Görgei már 21-én jelezte ezt a szándékát Irányinak, és elegendő mennyiségű munkaerő biztosítását kérte ehhez a munkához. A tervvel Ludvigh János kormánybiztos messzemenően egyetértett, s részben a közvélemény, sőt Kossuth helyeslésével is találkozott. Irányinak azonban fenntartásai voltak a várfalak lerombolásával kapcsolatban, s ezt tudomására is adta a tábornoknak. Görgei válasza - "ezen lerontás a további hadviselés tekintetéből szükséges" - nem győzte meg Irányit, ám a kért munkaerőről azonnal gondoskodott, s a falak lerontása már 22-én megkezdődött. Az itt foglalkoztatott munkások azonban hamarosan zavarogni kezdtek, mire a kormánybiztos kénytelen volt meghagyni a budai tanácsnak, hogy haladéktalanul rendeljen ki 10-12 nemzetőrt a munkások közötti rend fenntartására. A zavargásnak feltételezhetően az volt az oka, hogy a budai szöllő'sgazdák, kézművesek és kereskedők meg akarták akadályozni, hogy a városban lakó napszámosok a várfalak lerombolásánál tevékenykedjenek csak azért, mivel "ott jól fizetnek és többet is kereshetnek", s emiatt "nem csak a kereskedés, de a polgárság nagyrészben egyedüli kereset módja, a szőlő mivelés is pangásba jő"; majd javasolták a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumnak, hogy a falak lerombolásánál "vagy hadi foglyokat vagy vidékieket is" alkalmazzanak. A minisztérium válasza nem ismeretes, s nem tudjuk, meghallgatásra talált-e egyáltalán a budai polgárok kérése, az azonban tény, hogy a várfalak lerombolásának munkálatai a következő hetekben is folytatódtak. A munkálatokat Török Ignác gróf tábornok, volt mérnökkari tiszt irányította; a munkálatok során azonban részben jónéhány polgárházat is le kellett rombolni, részben pedig városrendezési szempontokat is érvényesíteni kívántak, ezért a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium június 9-én egy "szakértő bizottmányt" rendelt ki Török Ignác mellé a felmerülő problémák célszerű megoldására. A munka azonban ezek után is eléggé rendszertelenül folytatódott; emiatt Kossuth június 11-én Asbóth Sándor őrnagyot, katonai irodájának vezetőjét bizta meg a főfelügyelettel, s kérte fel a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumot, hogy Asbóth részére a szükséges segitségró'l gondoskodjék. Csány László közmunka- és közlekedésügyi miniszter Berger Lajos osztályigazgató főmérnököt jelölte ki Asbóth mellé a minisztérium részéről. A várfalak lerombolása ezen intézkedések után már a megfelelő rendszerességgel folytatódott tovább. A két város helyreállításával és a budai várfalak lerombolásával egyidejűleg a császári katonai hatóságok által mind Pesten, mind Budán felállíttatott un. hadpalánkok lebontása is folyt; majd hamarosan megkezdődtek a császári hadak által felgyújtott hajóhíd pótlási munkálatai is. Az erre vonatkozó rendeletet Irányi adta ki május 24-én. Mind a pesti, mind a budai tanácsot felszólította a szükséges intézkedések haladéktalan megtételére; jóllehet egy rögtönzött hajóhid létezett már a Margitsziget mellett, sőt, rövid időre a Lánchidat is alkalmassá tették a gyalogos közlekedés számára. Mindez azonban csak átmeneti megoldás lehetett; annál is inkább, mert az ideiglenes hajóhid részben alkalmatlan volt a Dunán való közlekedés zavartalan biztosítására, részben a felhasznált csónakok molnárok magántulajdonában voltak, s ezek csónakjaik használatától - mint ezt Irányi jelezte - "huzamosb időre tetemes károk nélkül meg nem fosztathatnak". Az intézkedésre felszólított hatóságok a maguk nehézkes módján hozzákezdtek a szükséges lépések megtételéhez; a kormánybiztos azonban türelmetlen volt, mivel a két város normális életviteléhez a zavartalan összeköttetés biztositása elengedhetetlen feltétel volt. Ezért május 31-én megsürgette a pesti tanácsot, majd Ő maga bizta meg Csasznek József és Depini Péter pesti hajósmestereket a híd felépítésével. Közben a közmunka- és közlekedésügyi miniszter is intézked-