Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

Közigazgatás vezetője, Nyéky Mihály, vallás- és közoktatásügyi minisztériumi alapítványi gazdasági osztályigazgató, a császári uralom idején az Ideiglenes Polgári Közigazgatás alapítványi osztályának vezetője, Zichy Ferenc gróf volt helytartótanácsi helyettes elnök, a Batthyány-kormány idején közmunka- és közlekedésügyi államtitkár, majd Pozsony megye császári biztosa, Almásy Móric gróf, a magyar kamara volt első alelnöke, 1849 januárjától a császári hatóságok által létrehozott kincstári igazgatóság ideiglenes elnöke, valamint Török Bálint gróf javait is. Ludvigh egyidejűleg felkérte Irányit, hogy "a nevezett egyének honárulási vétségöknek bővebb bebizonyítására szükséges adatok megszerzése végett közvádlót rendeljen ki". Zár alá vették azonban kevésbé "neves" hazaárulók vagyonát is, igy többek között Biringer Mátyás, Linke Ádám, Kraft Alajos, Árvái Károly és Veldinger Károly budai postatisztek javait. Felmentette, illetve kezesség mellett szabadlábra helyezte ugyanakkor a törvényszék Kraynik Imre közmunka- és közlekedésügyi minisztériumi tanácsost; azzal az indokkal, hogy az ellene felhozott vádak a statárlálls eljárás alá vonáshoz egyenlőre nem kellőképpen bizonyítottak. Kraynik ellen az volt a vád.hogy Szögyény Lászlót április végén tájékoztatta a Budán történtekről, s ígéretet tett arra, hogy Szögyényt az "ottani dolgokról időnként értesitendi". Kraynik letartóztatására az Igazságügyminisztérium adott Irányinak utasítást. A kormánybiztos a rendelet végrehajtásával Hajnikot bizta meg. Hajnik a letartóztatást foganatosította és Kraynikot átadta a közvádlól hivatalnak. A biróság felmentő ítélete annak ellenére született meg, hogy Kraynik lakásán Őt súlyosan elmarasztaló tárgyi bizonyítékokat találtak. Felmentéssel végződött a pesti rögtönitéiő törvényszék előtt Terczy Szilárd pere is. Letartóztatását, valamint azt, hogy ellene is hazaárulás volt a vád, röviden már ismertettük. A letartóztatást Bíró Márton pesti térparancsnok, a n. hadtest tábori rendőrfőnöke foganatosította, s ugyanő emelt vádat Terczy ellen; részben mert Terczy a megszálló osztrák hatóságoknak minden kényszerítés nélkül szolgálatukra állott, részben, mert "hazánk legjelesebb férfiait" elfogatta és a császáriak hadbírósága elé állíttatta, s az osztrák hadbíróság ezek közül többeket halálra, másokat pedig életfogytiglani börtönre-ítélt. Mindezekről Biró április 27-én személyesen is tájékoztatta a Pest városi tanácsot, közölte, hogy Terczyt Debrecenbe kisértette, s végül kérte, hogy a tanács a szükséges Intézkedéseket Terczy vagyonának lefoglalására haladéktalanul tegye meg. Ez megtörtént, s közben Debrecenben is megindult az eljárás Terczy ellen. Április 29-én azonban Kossuth értesítette Irányit, hogy Terczyre vonatkozóan semmiféle irat nem került Debrecenbe, felhívta továbbá a kormánybiztos figyelmét, hogy a hasonló jellegű ügyeket az általa felállítandó rögtönitélő bíróságnak kell tárgyalnia, s tájékoztatta arról, hogy rendelkezett Terczy Pestre való visszaküldéséről. Irányi már másnap válaszolt Kossuthnak, s közölte, hogy Terczyt nem Ő fogatta el; letartóztatását még az ő Pestre érkezése előtt foganatosította a katonai hatóság. Terczyt Kossuth rendelkezése ellenére sem küldték azonban egyelőre Pestre, a vizsgálatot az országos rendőri hivatal folytatta le ellene; ám a törvényszéki eljárás megindításához - legalábbis az igazságügyminisztérium állitása szerint - nem álltak kellő bizonyítékok rendelkezésre, s ezért a minisztérium ugy döntött, hogy az ügyet Irányihoz továbbítja, mivel a Terczy ellen felhozott vádak "leginkább Pesten, hol az ellenséges kormány alatt hivatalnok volt, deríthetők fel". Az Irányinak szóló rendelet el is készült; közben azonban a minisztérium Terczyt szabadlábra helyezte, s engedélyezte, hogy "kiséret nélkül" utazhasson Pestre. Ez utóbbi intézkedéséről május 15-én értesítette a kormány-