Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

1844-tó'l egyike a főváros legkeresettebb ügyvédeinek. Tagja az Ellenzéki Körnek, politikai nézetei azonban mindinkább radikalizálódnak. A márciusi fiatalok köréhez csatlakozik, a pesti forradalom győzelme után a Pest városi közbátorsági választmány tagja. Május 3-tól az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő osztályának titkára. A népképviseleti országgyűlésen Pest lipótvárosi kerületének képviselője; az öt pesti képviselő közül az egyetlen radikális pártállásu politikus. Mint az országgyűlés tagja jelentős funkciókat tölt be: a képviselőház egyik jegyzője, illetve az igazolóválasztmány elnöke. 1848 október közepétől Sáros megye kormánybiztosa, majd decemberben a Schlik császári tábornok vezette csapatok ellen harcoló honvédsereg élelmezési biztosa. 1849 elejétől Debrecenben tevékenykedik képviselői minőségében. Tagja az 1849 áprilisában megalakult, a baloldali erőket tömöritő Radical Pártnak. Irányi kinevezésétől Kossuth egyrészt a pesti tömegek megnyerését, másrészt a két város politikai tevékenységének intenciói szerinti befolyásolását remélte, s Irányit a kormányzat rendelkezéseinek maradéktalan végrehajtására is alkalmasnak tartotta. Ezek a rendelkezések - mint látni fogjuk - nem korlátozódtak a két város, mint középszintű hatóság tevékenységének irányítására; országos jelentőségű ügyekre is vonatkoztak. Ezt az Irányinak adott biztosi kinevező rendelet egyértelműen kimondja, hiszen nemcsak a két város hatóságának, tisztviselőinek és lakóinak, de a két város területén levő "minden törvényszékeknek és bármi néven nevezett hivatalnoknak" is szólt, s egyúttal leszögezte, hogy Irányi teljhatalmat kapott a "a testvér főváros körében mind azt elrendelni, megtenni és megtétetni, mi a haza érdekében s a testvér fővárosnak a haza számára biztosítása végett szükséges". A rendeletnek ez a része azt is világossá teszi egyébként, hogy Irányi hatáskörének országos jellege nem csupán az országos szintű intézmények feletti rendelkezési jogában állott, hanem alapjában véve a két városnak - s elsősorban természetesen Pestnek - az ország politikai életében elfoglalt központi jelentőségű helyzetéből következett. Irányi kinevezésére a jobboldal igen hamar - de azért a Szemere-kormány hivatalbalépését kivárva -, s szinte minősíthetetlen hangon reagált. Vezető sajtóorgánuma, az Esti Lapok, először május 4-én rohant ki - igaz, ekkor még eléggé burkolt formában - Irányi biztossága ellen; egy nappal később azonban már nyíltan, s miután emberileg és politikailag is denunciálni próbálta, felszólította a kormányt "megtudni a valót, s intézkedni, ugy, mint hazánk a főváros s saját érdeke követeli". A kormány azonban addigra már megtette a maga intézkedéseit; igaz, nem egészen az Esti Lapok cikkírója által sugallt módon. Ezekre a kérdésekre egyébként még több ízben is részletesen visszatérünk.

3 3

Irányi kinevezőrendeletét Id.: KLÖM XV. 108. Kinevezéséről ld. még többek között: Szilágyi: A magyar forradalom 369., A Nép Zászlaja Naptára 1869. Szerkesztette: Áldor Imre. Pest É.n. (1868) 38., Gelich: i.m. III. 430. sk., Spira György: Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel - Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. I-II. Szerkesztette: I. Tóth Zoltán. Bp. 1952. II. 241. sk., uő. A magyar forradalom 508., Fábiánné Kiss Erzsébet: Az országos rendőrség ügye 1848-1949-ben - a továbbiakban: Fábiánné: Az országos rendőrség - Levéltári Közlemények 44-45. évfolyam 203. Visszaemlékezéseiben pest-budai kormánybiztosi megbizatásáról egyébként Irányi azt írja, hogy Kossuthtól a következő feladatot kapta: hagyja meg Aulichnak, hogy csapatai nagy részével siessen Komárom alá Görgei segítségére, s csupán annyi katonát hagyjon hátra a fővárosban, amennyi feltétlenül szükséges a budai vár szemmeltartására. Ehhez még hozzátette, hogy a budai várat neki kellett volna nagyrészt nemzetőrökkel megostromolnia.(Irányi, Daniel - Chassin, Charles Louis: Histoire politique de la révolution de Hongrie, MI. Párizs 1859-1860.11.436.) Megbízatásának a visszaemlékezésekben adott leírása feltűnően különbözik annak tényleges jellegétől. Feltételezhető, hogy ennek politikai indíttatású okai voltak, a kérdés taglalására azonban itt nem kívánunk kitérni. Egy május 5-én kelt - később részletesen ismertetendő -, Irányi, Ságody alpolgármester és Patay István alez-