Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

II. Tanulmányok - Szőcs Sebestyén: Irányi Dániel pest-budai kormánybiztossága 1849-ben

Irányi megkezdi tevékenységét. Adminisztratív és politikai jellegű intézkedései A kinevezése idején Debrecenben tartózkodó Irányi Kossuth rendeletének kézhezvétele után azonnal Pestre utazott, s már április 27-én falragaszokon hozta az érdekeltek tudomására kinevezését, Pest város hatósága pedig a 28-i közgyűlésen vette hivatalosan tudomásul Irányi biztosi megbizatását. Tudomásá­ra jutott azonban Hentzinek is, aki egy 30-án kelt hirdetményében statáriális biróság elé állitással fenyegette meg azokat, akik az "april 14-kei végzés sze­rint most már lengyel-magyar köztársaság elnöke" által "Budapest kormánybiz­tosául" kinevezett Irányival bármilyen kapcsolatba akarnának lépni; majd néhány nappal később egy csapatot szándékozott Pestre átdobni, hogy Irányit elfogassa. Terve azonban nem valósult meg, s Irányi zavartalanul megkezdhette tevékeny­ségét. Mindenekelett pénzügyi téren kivánt rendet teremteni. Ezért már április 28-án intézkedett - Kossuth egy erre vonatkozó rendelete alapján - a Windisch­-Gratz által kibocsájtott, s az ország "közjövedelmeire forgalmi eszköz gyanánt kény szeritett" 5, 10, 100 és 1 000 forintos fizetési utalványok érvénytelenítésé­ről. Rendelkezése következtében a tanács május 2-i ülésén kiküldte Aigner ta­nácsnokot és Ritter István városi főügyészt annak megvizsgálására, hogy a vá­ros pénztáraiban mennyi Windisch-Grátz-féle utalvány található. Ezután politikai vonatkozású intézkedéseket tett Irányi: május 1-én megtil­totta a császári hatóságok által kibocsájtott rendeleteknek való engedelmeske­dést, s honárulási vétség terhe mellett a magyar törvények, illetve a magyar kormányzat által kibocsájtott rendeletek megtartására szólitott fel. Gondosko­dott arról is, hogy a katonai parancsnokság és Lukács Sándor országos hadfel­szerelési kormánybiztos rendeletei kivételével bármiféle felhívás vagy hirdet­mény csak az ő tudtával jelenhessen meg. Május 1-én kelt az az intézkedése is, amelyben meghagyta, hogy politikai vétségek miatt - "a tetten kapatás esetét, továbbá a bélyegzett kétségentull, vagy a könnyen szökhetés miatt rögtöni eljá­redes, Pest város katonai parancsnoka által kiadott kiáltványban Irányi magát „az ország kormánya"-nak neve­zi, majd egy május 7-én kelt, Szemere miniszterelnökhöz intézett jelentésében a fenti hirdetményről tájékoz­tatva a címzettet, közölte, hogy a kiáltványt ő mint a kormány képviselője írta alá (OL Bm.Eln.ir. 1849: 22). Irányi ezzel kormánybiztosi megbízatásának sajátos, a vidéki törvényhatóságokban működő kormánybiztosok megbízatásától lényegében eltérő jellegére és fontosságára utalt; arra, hogy ő nem egyszerűen a kormány meg­bízottjának, hanem a kormány fővárosba küldött tagjának tekintette magát. Áldor Imre ugyanakkor Irányi biztosi feladatai egyik lényeges elemeként annak rendőri jellegét hangsúlyozza (A Nép Zászlaja Naptára 1869 39.), s megbízatásának rendőri jellegét emeli ki elsősorban Fábiánné Kiss Erzsébet is. (Fábiánné: Az országos rendőrség - Levéltári Közlemények 44-45. évfolyam 203. sk.) - Az Irányi ellen intézett cikkek címei: „Az erdélyi biztosság", valamint „A sem nem boldogító, sem nem fénylő, hanem búsongó flamingók" (EL 1849. máj. 4.) illetve: „Hallja meg a kormány (EL 1849. máj. 5.) A jobboldalhoz tartozó politikusok egyébkénta szabadságharc bukása után is többször támadták Irányit, s gyakran vetették szemére, - hasonlóan az Esti La­pok cikkírójához - a Madarász Lászlóval való politikai és baráti kapcsolatait, ugyanakkor tapasztalatlan, a po­litikához mit sem értő, hangoskodó és karrierista figurának próbálták beállítani, s több ízben is nyomatékosan hangsúlyozták, hogy Pesten egyáltalán nem kedvelték őt. Ld. ezekre vonatkozóan többek között: Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai 1848-49-ből. Pest 1850. 326., uő.: A magyar forradalom 369., Kovács Lajos: A békepárt a magyar forradalomban. Válaszul Irányi Dániel röpiratára. Bp. 1883. 73., 74., 90., 129. stb. Az egyébként mérsékelt Vukovics is úgy emlékszik különben vissza rá, mint aki „nem annyi tevékeny­séggel, mint arrogantiával viselé egyenesen Kossuthtól nyert kormánybiztosi hivatalát Pesten", és aki merő hiúságból semmiféle „kisebb hivatalt" nem akart elvállalni, nehogy ily módon esetleges miniszteri kinevezésé­nek esélyeit csökkentse. (Vukovics: i.m. 483., 516.) Irányi Vukovics szerint a földművelés-, ipar- és kereskede­lemügyi miniszteri tisztre volt Kossuth egyik jelöltje.

Next

/
Thumbnails
Contents