Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’78 (Budapest, 1979)

I. A levéltár életéből - Ságvári Ágnes: Budapest Főváros Levéltára gondjairól

ban színvonalas rendezési munka kezdődött. Sajnos egyúttal kezdetét vette a helyszűkéből adódó kényszerselejtezés is, amely évtizedeken át folyt. A 466/1943. sz. közgyűlési szabályrendelet 13. fejezete, amely a levéltár szakfelügyelete alá rendelte a központi és ügyosztályi irattári kezelést, minden levéltározásnak az alapját, a modern levéltári szemlélet jeleként fogható fel. Érvényesült azon elvárás, hogy jelentős gyakorlati döntések előkészítésében a levéltár is vegyen részt, mint olyan intézmény, amely "történeti megvilágítást igénylő ügyekben az illetékes hatóságok megkeresésére szakvéleményt készit." És megkívántatott az is, hogy "mozdítsa elő a főváros történetének tudományos színvonalú müvelését". Mindez biztosítékokat adhatott a történeti értékű anyagok "begyűjtésére" és értékesítésére. A célok és tervek azonban megtörtek a II. világháború valóságán. A levéltári anyag jelentős részét a Bazilikába szállították, ahonnan máig sem sikerült azokat normális raktári viszonyok közé helyezni. A Városházán maradt anyag nagyobbik része viszont 1945. januárjában elégett.

1 A felszabadulástól az 1969. évi levéltári törvényig A népi demokratikus korszak kezdeteiről megdöbbentően kevés és hiányos iratanyaggal rendelkezünk. A keletkezett történeti értékű dokumentumok irattározására és védelmére vajmi kevés súlyt fektettek. Ezek jórésze veszendőbe ment. Igazságtalanság volna azonban a beállott helyzetért egyedül a levéltárakat okolni. Végső soron természetes, hogy az élet megindít ás ának és a forradalomnak temérdek tennivalója mellett az iratvédelem és őrzés ügye teljesen háttérbe szorult. A főváros újjáépítésének nehézségei közepette Vas Zoltán polgármester ugyan a költségvetésen túlmenően közvetlenül is juttatott anyagi eszközöket a levéltár működéséhez. De a levéltári funkciókat szolgáló helyiségek száma fokozatosan csökkent, a létszámemelésről szó sem lehetett. 1945-ben az újjáépítés és az elemi létfeltételek biztosítása - ezek álltak Budapest Székesfőváros Levéltára un. tervében az első helyén. Az 1945-ben készült első terv ugyanakkor rögzítette: a "levéltár tudományos célja, hogy előmozdítsa a főváros történelmi múltjának feltárását, „...mégpedig elsősorban forráskiadások révén." Nem volt hiány a közművelődést és a tudományt szolgáló témák kijelölésében. A kutatások listája pl. "Óbuda ember földrajza", "A magyar kapitalizmus kezdetei", "Budapesti ipari munkásság története 1848-ig", "Statisztikai kísérletek a XIX. században", c. kiadványtervekkel bővült. Az évek folyamán a levéltár gyűjtőköre is növekedett, többek között az országgyűlési választás adataival, igazoló bizottságok anyagaival, általában az uj néphatalmi szervek dokumentumaival, stb. A tervek realizálására azonban vajmi kevés lehetőség volt. Az ok nemcsak a nyilvánvaló létszámhiányra volt visszavezethető, hanem a tervezés irreális voltára is. Magából az előző felsorolásból is kitűnik, hogy a célok teljesitése évtizedre szóló rendkívül aprólékos feltáró tevékenységet feltételezett volna. 1 Az 1945-ig tartó rövid, vázlatos történeti áttekintés során nagyban támaszkodtunk az alábbi tanulmányokra: Felhő Ibolya: A magyarországi városi levéltárak története. Levéltári Szemle, 1965. l-2.sz.; Degré Alajos: A magyarországi vármegyei levéltárak története. Levéltári Szemle, 1964. 4. sz.; Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy korszakban, és a felszabadulás után. Levéltári Közlemények, 1954.