Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten 51 sége legalább egy hónapra becsülte a szolgáltatás újraindításához szükséges időt. Az óbudai gázgyár használható maradt, de a vezetékek, különösen a budai oldalon, nagyon megrongálódtak. A vezetékek a hidakon át vezettek, Pest ellátásához először a Margit híd romjainak felhasználásával ki kellett építeni a közlekedésre egyébként nem alkalmas, ún. gázhidat. Ehhez már a híd felrobbantásakor, az ostrom előtt megrendelték a nyersanyagot, ami rendelkezésre állt. A gázgyár meglévő szénkészletével körülbelül öt-hat hétig lehetett ellátni a fővárost gázzal.122 A közmüvek visszakapcsolását erősen hátráltatták az újjáépítés hatalmas költségei, ezen a Nemzeti Bizottság úgy próbált segíteni, hogy engedélyezte a polgármesternek a szolgáltatási díjak felemelését, ott ahol már igénybe lehetett venni.123 A fa iránti kereslet a gázvezetékek és az elektromos hálózat használhatatlanná válása következtében jelentősen megnövekedett, főzni, az üveg nélkül maradt hideg épületekben fűteni, vizet melegíteni csak fával lehetett, mivel a szén és a koksz még inkább beszerezhetetlenné vált. Elégették a romokból származó fahulladékot, erre a sorsra jutott Pátkaiék lakásának tokból kiesett és ideiglenesen kövekkel betámasztott bejárati ajtaja, s vélhetően a gyermekszoba szekrényeinek hátlapjai és polcai. Mások, mint a Népszava közelebbről meg nem nevezett költő-írója 1945 karácsonyán, a saját felesleges bútorait, éppen a kredencet hasogatta, mert edényük már nem volt, élelmiszer híján nem főztek, így legalább nem fáztak.124 A korábban központi fűtéshez és melegvíz-ellátáshoz szokott lakók átmenetileg maguk voltak kénytelenek megoldani a főzés és fűtés problémáját. Máriáék kis kályhája, ha nagy meleget nem is adott, legalább jól működött és volt jól szelelő kémény, ahová be lehetett kötni. Az egyik földszinti lakó otthonában a kémény használhatatlanná vált, a ház gondnoksága pedig ennél fontosabb ügyekkel volt elfoglalva, így a bérlő a falat áttörve a füstöt a ház pincéjébe vezette. Nem törődött azzal, hogy sokan értékeik egy részét még nem vihették vissza a lakásukba, illetve, hogy sokan tároltak ott élelmet. Mária beszámolója alapján már a gyertya sem akart égni a pincében, azaz a lakó gondatlansága tűz- és életveszélyessé tette a házat.125 A gáz visszakapcsolása sem jelentette azt, hogy a hálózat a békebeli színvonalon, viszonylag megbízhatóan működött. A háborút követő években a szénhiány, a rossz minőségű gáz télen-nyáron megnehezítette a háziasszonyok életét, nem mondhattak le az alternatív megoldásokról. Petrányi Lilinél Mária és kis társasága 1945 nyarán a korlátozás miatt petróleumfőzőt használt, novemberben a gázt napi két órára korlátozták és a petróleum is felkerült a hiánycikkek listájára. Aki gáztűzhelyen főzte az ebédet, annak reggel hozzá kellett fognia, délben folytatta és kis szerencsére estére megfőtt az étel. 1946 nyarán gázkorlátozás nem volt érvényben, de a rossz fűtőérték miatt a nyári befőzések a 122 Víz, gáz, villany! Mikorra várható a közüzemek helyreállítása? Szabadság 1945. január 24. 4. sz. 3. p. 123 A közművek helyreállítása. Szabadság 1945. március 25. 57. sz. 2. p. 124 Idézi Albertini 1997. 157. 125 BFL X111.70 Dietzgen Mária édesanyjához és húgáékhoz, Budapest, 1945. július 22.
