Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
52 Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros’ hajnali órákig húzódtak, a sütőben sütni csak éjszaka lehetett.126 1947-ben már éjszaka sem süthettek a háziasszonyok, mivel a fővárosban az év első felében, majd november végétől ismét (egészen 1948. március 24-ig) az esti óráktól (22 órától reggel 6-ig és 21 órától reggel 5-ig) szünetelt a szolgáltatás. A gázellátás problémái a bosszúságon kívül komoly veszélyt hordoztak, a gázbalesetek száma az emberek óvatlanságának következtében soha nem látott méreteket öltött. Mikor elaludt a láng, nem mindenki zárta el a csapot, ha újra jött a vezetéken a gáz, észrevétlenül eláraszthatta a lakást. A halálos kimenetelű gázbalesetek száma egyébként megelőzte a közlekedési balesetekét, pedig naponta 5-6 utas járt szerencsétlenül a fővárosban. Érdekes módon nem gázolásban hunytak el a legtöbben, hanem az épen maradt járművekre feltolakodni próbálók lecsúsztak a jármű lépcsőjén. A személyforgalom levelekben is sokat emlegetett korlátozása miatt az utasok, vagy a batyuzó tömegek sokszor csak a vonat tetejére fértek fel, de nem számoltak a hidakkal, felüljárókkal, kanyarokkal, és lezuhantak.127 1945-1946 rendkívül kemény tele a sebtében lakhatóvá tett lakásokban élőket igen megviselte. Az üveg már a nyáron hiánycikké vált, így a szerencsésebbeknél egy réteg üveg került az ablakra, máshol maradt a deszkaborítás, esetleg két deszkaréteg közötte rongy vagy papírbéléssel. A tüzelő takarékos felhasználására szólították fel a fővárosiakat, a közintézményekben „mint a Nemzeti Bankban” kabátban ültek az ott dolgozók. Mária és lakótársnői az egykori fogadószobába beállított kis kályhával viszonylag jól jártak, a kis kályha ugyan nem tartotta sokáig a meleget, de az ágyban fekve, betakarózva azért el lehetett már viselni a hőmérsékletet. 1946 januárjában nem a hideg és a jégzajlás jelentette az egyetlen gondot a fővárosiak számára, a súlyos tüzelőhiány tovább fokozódott. Mária Nemzeti Bankból kiutalt 10 mázsa nyers fája igazi kincsnek számított. A környékbeliek meglátták a kínálkozó üzleti lehetőséget a facsempészésben. Vonaton vagy a HÉV-en tiltották a fa szállítását, de a környékbeli falvak és az esztergomi vasútvonal által megközelíthető, távolabbi települések lakóinak még a pénzbírságot kockáztatva is megérte egy-egy zsákban, 50-55 kg-os tételben fát hozni. A Nyugatival szemközt, a Teréz körút járdáján alakult ki spontán módon a fővárosban korábban ismeretlen fapiac. A budai oldal falvaiból érkezők a Lipótváros kapualjaiban kínálták kora reggel a fát. Az őket üldöző rendőrök és a kilátásba helyezett büntetés sem tartotta vissza őket. Egy mázsa fáért 175 000 pengőt kértek, vagy azt az értékének megfelelő sóra, petróleumra cserélték. A jó üzlet reményében akár a gyümölcsfákat is kivágták, a hatóságok tilalma ellenére állítólag hatalmas pusztítást 126 BFL XIII.70 Dietzgen Mária édesanyjához és húgáékhoz, Budapest, 1945. július 29., augusztus 1., november 11., november 22., Özv. Dietzgenné Pátkainéhoz, Budapest, 1946. augusztus 10.; Markos 1947. 33. 127 Fővárosi Közlöny 1947. február 27. 8. sz. 176. p.; Péntek este lép életbe a gázkorlátozás. Magyar Nemzet 1947. november 28. 271. sz. 4. p.; A Morgue tizenöt véres hónapja. (Dr. Baló József törvényszéki orvos beszámolója). Demokrácia 1946. február 24. 8. sz. 6. p.
