Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten 47 kértek lakásuk átadásáért. A lakásügyi tanácsadók jóváhagyták a benyújtott igényléseket, voltak kerületek, ahol ezek jogosságát már a kezdetektől külön lakásnyomozók vizsgálták ki (pl. a IV. kerületben 8 fő). Erre azonban a hivatal túlterheltsége miatt nem mindig nyílt lehetőség, a VII. kerületben már reggel 5 órakor sorban álltak az emberek, s a három hivatalnokot napi 200-250 igénylő ostromolta. Dietzgen Mária maga is sokat járt lakásnézőbe és megkereste olyan lakó is, aki apja részben lakhatatlan lakását adta volna át pénzért, de tudakozódott a Nemzeti Banknál is.106 A Fény utca 15. első emeletén üresen álló kétszoba hallos lakásba egy posta főmérnök és egy pénzügyi titkár költözött be önkéntes megegyezés alapján négy- és háromtagú családjával.107 A harmadik emelet egyik kétszobás lakásában 1945 február-márciusában rendezkedtek be bombakárosult társbérlők: az egyik szobába egy magára maradt asszony és egy ugyancsak egyedülálló postai tisztviselőnő, a másikba egy vegyészmérnök költözött a nejével, a leányával és a háztartási alkalmazottjával.108 A legszínesebb társaság Hoppe László kétszoba-cselédszobás első emeleti lakásában jött össze, a hírlapíró öt albérlővel és egy otthontalanná vált ágybérlővel osztozkodott a lakáson.109 A beköltöző bombakárosultak, akikről rendelkezünk adatokkal, korábban a környéken laktak.110 Helytállónak látszik Dietzgen Mária azon megállapítása, hogy amennyiben nem vált volna lakhatatlanná a lakása, akkor sem maradt volna minden a régiben, mivel egyedülálló nőként feltétlenül számolnia kellett volna társbérlőként legalább egy családdal. Az 1945 márciusában végrehajtott népösszeírás alapján a fővárosi családok és egyedülállók kétharmada lakott másokkal egy lakásban társbérlőként, albérlőként vagy ágybérlőként.111 Mária tudta, hogy a társbérlőket eltávolítani nem egyszerű, ha már egyszer beköltöztek, mivel a bérházuk két lakásában a főbérlőknek már meggyűlt a baja a lakótársakkal. Lakhatatlanná vált lakása túl gyors helyreállításától nemcsak az anyagiak vagy a munkások hiánya tartotta vissza, hanem a lakás elveszítésének veszélye is, ebben az esetben ugyanis a háztulajdonos nem térítette volna meg a lakásra fordított költségeit. A hatóságok az életveszély elhárítását követően a legfontosabbnak az állagmegóvás első lépéseként a tetők rendbehozatalát ítélték, amire már 1945 nyarán kedvezményes kölcsönt vehettek fel a háztulajdonosok vagy a bérlők. Ez elméletben jól hangzott, de hol építőanyag, hol munkás nem volt, emiatt a kezdeti időket leszámítva, a fokozódó 106 A házmegbízott köteles felvilágosítani a lakásigénylőket. Szabadság 1945. március 25. 57. sz. 2. p.; Kevés a lakás, sok az igénylő. Szabadság 1945. március 27. 58. sz. 2. p.; Nagy 2013. 97., 99., 104., 113-114. 107 BFL IV.1419.n II. Fény u. 15. Lakásív (1945) I. em. 21. 108 BFL IV.1419.n II. Fény u. 15. Lakásív (1945) III. em. 45. 109 BFL IV.1419.n II. Fény u. 15. Lakásív (1945) I. em. 17. 110 A lakáskereső otthontalanná váltak közel fele a lakhelyéül szolgáló kerületben maradt. Török 1945. 146. 111 Nagy 2013. 95.
