Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
48 Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros’ infláció hatására az első akció nem tekinthető igazán sikeresnek. A forint bevezetését követően, majd 1947 elején újabb tetőkölcsön-akciók indultak, amit már többeknek sikerült kihasználni. A nagyobb helyreállításokra a háztulajdonos és a bérlő egyaránt kedvezményes hiteleket vehetett fel. A bérlő a befektetett összeget és annak kamatait teljes egészében lelakhatta, a háztulajdonosokat adókedvezményekkel, szabad bérbeadási joggal és épületjavítási hozzájárulás alóli mentességgel igyekeztek ösztönözni.112 A helyreállítási munkákhoz többnyire bontott anyagot használtak fel, különösen, miután 1946 nyarán az építésügyi kormánybiztos a tetőcserép kivételével megtiltotta a tatarozási és életveszély elhárítási munkákhoz új építőanyagok vásárlását.113 A sajtóban időről időre arról is beszámoltak, hogy a háztulajdonosok gyakran visszaélnek az előnyös helyreállítási kölcsön lehetőségével, a pénzt felveszik, de nem javíttatják ki a tetőt vagy hárítják el a veszélyt, hanem bíznak a lakók rászorultságában, akik majd a maguk pénzén kijavíttatják a részüket, ha nem akarnak tartósan ázni-fázni.114 Mária és édesanyja 1946-ban költözhetett újra össze, ekkora sikerült lakhatóvá tenni az egyik szobát, s legalább valamennyire használhatóvá tenni a mellékhelyiségeket, utóbbi helyiségekben az olajfestékes részhez azonban még hozzá sem tudtak nyúlni. A szobában addig volt meleg, amíg fűtöttek, mert a kis vaskályhát szénnel kellett volna táplálni, hogy hosszabb ideig meleget adjon. A fával való tüzelés nagy fáradtsággal járt, mivel állandóan rakni kellett, ezért csak délután fütöttek.115 Víz, gáz, villany — nagyvárosi élet közművek és infrastruktúra nélkül A kérdésre, hogy milyen volt a második világháború utáni Budapesten élni, egy kortárstól kaphatunk tömör választ 1947-ből: „Az ember már élt. Igaz, hogy élete még egyszerű, igénytelen és provinciális élet volt, sok küzdelemmel és sok nélkülözéssel, hoszszú fáradtságos gyaloglásokkal napközben, didergéssel és vakoskodással este, gyertya vagy mécsvilág mellett, az ablaktalan, fűtetlen romházak feldúlt lakásaiban. Az ember már élt, - de hol volt még a város? A modern nagyváros, amelynek lényege s egyben életérdeke is, hogy lakossága egészségét és munkakészségét a közszolgáltatások egész sorával igyekezzék fokozni és megoltalmazni. A közművek, üzemek és közhasznú intézmények a mai milliós nagyvárostól elválaszthatatlanok. ”116 112 Kecső István: Budapest újjáépítésének adatai. Közgazdaság 1947. június 22. 25. sz. 15. p. 113 Az építésügyi kormánybiztos rövidesen rendeletet bocsát ki. Szabadság 1946. június 7. 127. sz. 4. p. 114 Egy a sok közül... Szabadság 1945. október 7. 215. sz. 5. p. 115 BFL X1I1.70 Dietzgenné Pátkainéhoz, Budapest, 1946. november 19. 116 Markos 1947. 22-23.; A második világháború idejére a fővárosi lakások vízvezetékkel és villanyárammal való ellátottsága szinte teljes körűvé vált, a lakások közel felébe bevezették a gázt, minden hatodikba a telefont is. A lakások kétharmadában volt vízöblítéses wc, közel felükhöz tartozott fürdőszoba. Faragó 2008. 251.; Az ostrom előtt 140000 telefon működött a fővárosban, a rendkívüli
