Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
40 .Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros’ lékfélék, mind felkerültek a listára, a pótlásuk sok utánajárást és rendkívüli kreativitást igényelt a háziasszonyoktól. A Petrányi Lilinél az elsőn összejött kis női közösség pótolhatatlan tagja volt Mariska, a háztartási alkalmazott, aki többet jelentett a ház asszonya számára fizetett munkaerőnél, a leírtak alapján inkább az idős özvegy támaszának nevezhetjük.83 Akkor is kitartott sokat betegeskedő, gyakran ágyhoz kötött asszonya mellett, amikor feketézésből jobban élhetett volna. Mariska megkímélte Petrányinét és a hivatalba járó Máriát a háziasszonyok gyötrelmeitől: „Egész délelőtt sorban áll petróleumért, kenyérért, krumpliért, közben haza szalad, takarít és főz, egy kincs. ”84 Mária segítség nélkül nehezen jutott volna élelemhez, a munkaideje nem tette lehetővé, hogy a főváros piacait járva megfizethető árura vadásszon. Ha sikerült is kiszöknie ebédidő táján vásárolni, már nem jutott semmi, ha igen, az a reggeli ár többszörösébe került. Márai Sándor leírása a bevásárlás nehézségeiről csak a mai olvasó számára tűnhet túlzónak: „ Ugyanakkor, amikor a parasztok meggazdagodtak, mert egy felvizezett, hízott disznót átváltottak a pesti piacon zongorára, Napóleon-aranyra; az értelmiség, a munkások és a hivatalnokok mindennap sápadtabban, éhesebben és reménytelenebbiil várták, miféle groteszk szemfényvesztést kell másnapra megélni, mi lesz a pénzérték? A papírrongyok, amiket akkor pénznek neveztek, a délelőtt néhány órájában, csillagászati számjegyek alakjában, kifejezhetetlen, billiós értékjelzéssel cseréltek gazdát. A háziasszony reggel elsietett az alkalmi uzsoráshoz, a pénzváltóhoz, a letétbe tett jegygyűrűből eladott néhány grammot és a papírral, amit kapott, loholva inait a vásárcsarnokba, ahol déli tizenkettőig élelmiszert adtak a jancsibankóért - a tőzsde déli záróárfolyamának időpontja volt a mágikus határvonal, amikor a pénz aznapi értékjelzése megszűnt, mert a dollárt vagy az aranyat néhány milliárddal vagy éppen billióval többre értékelték, mint reggel, a nyitás pillanatában. ”85 Petrányiné Mariskája más szempontból is nélkülözhetetlenné tette magát, segített mosni, időnként elutazott Lajosmizsére a rokonaihoz és batyuban hozta az élelmet, nélküle nem sok húst ettek volna. Az egész országban tartósan hiánycikké vált a hús és a zsír.86 „A húsról mondjunk le egy időre!” - idézte a közellátásügyi minisztert 1945 májusában a sajtó. „Magyarországon a sertés kipusztult, majdnem mint a bölény. ” Máriáéknál ezért került az ebédlőasztalra a hús helyett kisütött krumplis tészta feltétként. A maradék állományt tenyésztési célokra kellett megtartani, ezért a közeli jövőben valamennyi baromfit, il-83 Dietzgenné levelében Lili mellett ugyancsak fontosnak tartotta külön köszönetét mondani és üdvözletét küldeni a ,jó Mariskának”. BFL XIII.70 Dietzgenné Petrányiéhoz, Pécs, 1945. március 29. 84 BFL XIII.70 Dietzgen Mária édesanyjához és húgáékhoz, Budapest, 1945. [szeptember 5. előtt]. 85 Márai 2014.337. 86 A kötött gazdálkodást már korábban bevezették, 1941-től a gazdáknak kötelezően be kellett jelentenie a sertésállományt, ezt követte a kötelező beszolgáltatás. 1944 végén az Ideiglenes Nemzeti Kormány a sertésekre vágási tilalmat rendeltei. Az 1944-ben felállított Hús- és Zsiradékhivatal 1946-ban költségvetésének 71%-át a jóvátétel céljára vásárolt sertések és termékek felvásárlására fordította, az ország lakosságának ellátására 29% maradt. Balogh 2017. 176., 179.
