Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
38 .Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros’ főváros és a nagyobb városok élelmiszerellátásának nehézségei nem kizárólag a háborús pusztításokra és a gyenge termésre vezethetők vissza, hanem az is komoly szerepet játszott, hogy az országnak jóvátételként élelmiszert kellett a Szovjetunióba szállítania.76 Az élelmiszert már a háború alatt is jegyre adták, a kenyér- és étkezési jegyeket 1945 márciusában vezették be újra. A jogosultakat társadalmi hasznosságuk és életkoruk, valamint nemük alapján osztották csoportokba. A fejadagokat 1945 nyarán emelték meg néhány dekával, a propagandagépezet erősen hangsúlyozta, hogy mindezt a szovjet élelmiszersegélynek köszönhetik a budapestiek. A fejadagok változásáról plakátokon tájékoztatták a lakosságot. Az első kategóriába sorolták a nehéz fizikai munkát végzőket, a tudósokat, a szellemi élet kiválóságait (pl. írók, orvosok, ügyvédek, mérnökök), mintegy 60 000 főt. Máriát hivatalnokként a második kategóriába osztották be, így napi 25 dkg kenyér,77 napi 2 dkg (havi 60 dkg) hüvelyes, napi 2 dkg (havi 60 dkg) hús, napi 1,5 dkg (havi 45 dkg) cukor, havi 10 dkg pótkávé és 40 dkg só járt alapellátásként. Édesanyja nyugdíjasként kenyérből, húsból és hüvelyesekből napi 0,5 dkg-val kevesebbet kapott.78 A jegyre osztott élelmiszeradagok mellett a korábbi népkonyhákhoz hasonló hatósági, üzemi vagy vállalati főzőhelyek működtek, ahol napi egy tál meleg ételt kaphattak a jogosultak. 1945 nyarán 137 067 felnőtt és 7581 gyermek részére osztottak ebédet, a lakosság fennmaradó része kénytelen volt magáról gondoskodni vagy nemzetközi segélyakcióktól remélni valamit.79 Mit is jelentett kalóriában kifejezve az egy főre jutó hatósági fejadag? 1945 végére sem javult az ellátási helyzet, a fejadagokat ismét csökkentették, a kenyérét napi 5 dkg-mal. így a fizikai munkát végző lakos pótjegyekkel együtt napi 1100, a nehéz fizikai munkás 1350, a hivatalnok pedig 680 kalóriára volt jogusult, míg a pótjeggyel nem rendelkezők 556 kalóriányi élelmiszert kaphattak. Érdemes összehasonlításként megjegyezni, hogy Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala a háború előestéjén egy átlagos városlakó napi fogyasztását 2900 kalóriára becsülte, ezen belül a felnőtt férfiakét 3400 kalóriára.80 Ilyen hatósági adagok mellett a lakosság rákényszerült, hogy valahogyan további élelemhez jusson. Mária és lakótársnői élelmezése akkortól javult valamivel, amikor a Nemzeti Bank a beszerzési csoportján keresztül a tisztviselőinek a hatósági fejadagon felül, pótjegyre és feketén is rendszeresen utalt ki élelmiszert. A Dietzgen-Pátkai rokonság azonban a korabeli viszonyok között egyáltalán nem tartozott a tartósan éhezők, nélkülözők 76 Varga 1998. 247.; Ignácz 2015. 44.; Balogh 2017. 178. 77 Az ostrom alatt, 1945. január 15-én a környéken a napi kenyéradagot 7,5 dkg-ra szállították le. Ha a háztömb ellátásáért felelős pék műhelye találatot kapott, előfordult, hogy az új pék nem vállalta a többletmunkát és a körzet 500-nál is több lakója hosszú időre kenyér nélkül maradt. Nagy 2007. 242-243. 78 A Szovjetunió kormánya nagy mennyiségű élelmiszert, tehergépkocsikat és ablaküveget ad kölcsön Budapest lakosságának. Magyar Nemzet 1945. június 21.41. sz. 1-2. p., Megérkezett a Nyugati pályaudvarra a szovjet kormány első élelmiszerküldeménye. Magyar Nemzet 1945. június 23. 43. sz. 5. p. 79 Markos 1947. 33.; Ignácz 2015.44. 80 Varga 1998. 247.; Kővágó 1946. 40.
