Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)

"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"

A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten

35

Sorban állás húsért a Vérmezőn, 1945. március (MNM TF 67.807)

elértéktelenedése, a só, olaj, gyufa vagy szappan, mint cserealap, favásárlás aranyért; Mária és családtagjai levelezése másról sem szól, mint hiánycikkek beszerzéséről és cserekereskedelemről. A vidéken élő rokonság a háború utáni években időnként szó szerint aranyat ért. 1945. március 28-án Pátkai Géza már nagyon várta Pécsről testvére jövőbeli élelmiszercsomagját, a korábbi malomigazgató liszthez már nem jutott, malmát a Vörös Hadsereg foglalta le: „Hadd köszönjem meg Neked előre is azt a kilátásba helyezett szeretet-csomagot, amely nekünk egészséget, talán életet jelenthet. Készleteink úgy szólván teljesen elfogytak. Február 11-én sütöttük az utolsó kenyeret. Borsó-babunk is már csak 4-5 napra való volt, amikor a Mamuci is helyesebbnek látta tőlünk elmenni. [...] 120 kiló liszttel és 25 kiló zsírral startoltunk akkor, amikor mások a napi 15 deka kenyérért éjjel 2 órakor kellett, hogy sorba álljanak a legnagyobb akna- és géppuska tűzben. [...] Istenem, mi sem gondoltuk pár hónappal ezelőtt, hogy a feleségemet a koldulás magasiskolájára fogom oktatni és le fogom küldeni a déli órákban az orosz katona-konyhák elé, hogy próbáljon a két reklám-gyerek: Pétör és Ildikó részé