Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
Levelek a Fény utcából 1944-1947 107 Hogy nézel ki? Nagyon lesoványodtál? Nem vagy beteg? Márikám, mikor lesz nekünk megint otthonunk? Mikor gondoskodhatom már én Rólad? Én meglepő jól bírom a strapát. Nem hittem volna, hogy valaha az életben még így fogok tudni dolgozni. Szegény sárváriakra most került a sor. Ott, abban a földszintes lakásban rosszabb lesz, mint itt volt. Hallottuk, hogy rengeteg menekült volt, hogy sátrakban laktak és éheztek. Hát, azt itt nem kellett, itt még most is, ha drágán is, de mindent lehet kapni, csak sót és cukrot nem. Az én jó Istenem és a jó Szűz Anya és Szent Terézke továbbra is védjen és áldjon meg édes Gyerekem! Sok-sok szeretettel csókol: Anyád Ui.: Márikám, most az a rémem, hogy addig mászkálsz ott a romok közt, hogy leszakad. Kérlek vigyázz, inkább maradjon ott minden. Dietzgenné Máriához Pécs, 1945. április 5. Márikám, édes drága Gyerekem! A házba hozott egy hölgy levelet és megy néhány nap múlva vissza, és visz leveleket, többek között ezt is. A hölgy pesti, de azért, ha Pesten feladja, talán megkapod. Bár erősen remélem, hogy már nem vagy Budán, hanem útban ide hozzánk és előbb itt leszel, mint ez a levél Nálad. De aztán meg úgy féltelek az utazástól, mert hisz még most nincs rendes vasúti forgalom, hogy sokszor azt szeretném, ha nem indulnál el. Viszont alig várom, hogy lássalak, hogy egy kicsit feletesselek és kipihenjél, a levegőre jussál, kicsit kényeztesselek, hisz oly régen nem volt benne részed, szegény Gyerekem. Itt már olyan szép, minden zöld, egész tavasz van, már kezdenek nyílni az orgonák, már 10 napja, hogy nem fűtünk. Minden nap várom, hogy kapok Tőled levelet, mert, mind írod, már többet írtál, de nem jön semmi. Úgy el vagyunk mindentől zárva, az egész városban nincs rádió, az oroszok mind összeszedték. Megvan a mienk? Egyáltalában mi van meg? Sok minden elveszett? A mozsaram megvan? Úgy fáj a szívem a kis otthonunkért, mikor lesz megint rendes kis lakásunk? A fő Márikám, hogy Te megvagy és hála a jóságos Istennek, bár most is mindég rémeket látok. Elképzelem, hogy addig mászkálsz ott a romok közt, még valami bajod lesz, keresztül szakad alattad vagy egy fel nem robbant bombára lépsz, vagy útra kelsz és az úton ér valami: csak már itt volnál! Biztosan nincs még Bank és hosszabb ideig maradhatnál, nagyon várlak Márikám! Végre elaludt akis haszontalan és én folytathatom levelemet. Elolvastam, amit közben Uci írt, hogy Pali egész ott maradt ruhatárát kéri Tőled, nem számol avval, hogy Neked magadnak kell ezt vinni és ki tudja hányszor átszállni. Márikám, legfeljebb egy ruhát hozzál, ha bírsz, a szürke tropikált, ha könnyen hozzáférsz, hisz magadnak is kell holmi, hisz hosszabb ideig leszel itt, ugye Márikám, és aztán már engem is magaddal
