Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
108 Budai úrinők romlakásban viszel? Vettem Neked két ingblúznak valót, itt a házban már varrják is, remélem, tetszeni fog. Lilit csókolom, annyi hálás szeretettel gondolok rá, hogy úgy gondodat viseli. Mi van Böbével, ő elment? Mariskáról nem tudsz semmit? Bajnokékról? Csak már kibeszélgethetném magamat Veled! Rögeszmém volt, hogy húsvétra itt leszel. Ha útra kelsz, sok ennivalót hozzál, mert esetleg soká tart az út! Mi van a speizzal? Tönkrement? Andriskáék hova lettek? Amit Uciéktól kihoztál holmit, hová tetted? írjál sokat, ha már nem jössz! A jó Isten, a Szűz Anya és Kis Szent Teréz oltalmába ajánl és nagyon vár, és soksok szeretettel csókol: Anyád Pátkainé Máriához Pécs, 1945. április 4. Kedves Néném! Nem tudom, megkapod-e ezt a levelet? Mi mindössze egy levelet kaptunk meg Tőled, dr. Polyánszkyné útján, ő csomagot is vitt a számodra, remélem, megérkezett. Megint rá akarlak beszélni, hogy gyere le Hozzánk! Már június 29. óta nem láttunk és igen vágyunk utánad. Szeretnénk egy kicsit jól tartani Téged. Anyus már alig várja, hogy jókat főzhessen Neked. A múltkor savanyú tüdő volt ebédre, egyre emlegette, hogy Te azt hogy szereted, és hogy ő érzi azt, hogy mire készen lesz, Te itt leszel. Nagyon csalódottan ebédelt szegény, hogy Te mégsem kóstolhattad meg. Ili most sírni kezdett. Keservesen hívja Nanit, a térdére kívánkozik, ott szeret elaludni. Nani énekel neki, ha a Hétpettyes katicabogárt énekli, Ili hangosan kacag. Édes kicsi jószág, már kap krumplipürét pár nap óta. Nagyon ízlik neki, úgy cuppog a kis szájával. A nagy gyerekek egész nap dügönyöznék. Főleg Öcsire nagyon kell vigyázni, mert örökké piszkos kezeivel mindég dögönyözné. Ma először engedtük el a gyerekeket iskolába. Az eredmény az volt, hogy egy gyerek le akarta lopni Öcsi szép új sapkájáról a jelvényt, de ő nem hagyta magát. Semmit nem írtál magadról. Nem tudjuk még azt sem, hogyan töltöttétek az időt az óvóhelyen. Mit ettetek, ittatok, volt-e egyáltalán valamid? Azt hallottuk, majdnem mindenki tetves lett. Neked nem volt? Azt hallottuk, Veszprém borzasztóan szenvedett. Hogy a lakosság nagy részét elhurcolták, nagyon sokan meg ott pusztultak el. Most mégis örülünk, hogy nem ott voltál. Megkérlek, Keke, ha nincs semmi nagyobb akadálya és még megvan Pali régi lila ruhája és a tropikálja, hozd azt el magaddal! Szegény Öcsit már nem tudom mibe öltöztetni. Nagy szüksége volna ezekre a dolgokra. Ha még lehetséges, Pali turista ruháját is, meg a nyári kis hósikáit (két vászon). Ingeket már vettem Öcsinek, felnőttingek, azokat alakítottam át. Áldozócsütörtökön megy első áldozásra. Igaz, a nagy áhítatot nem látom
