Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
106 Budai úrinők romlakásban Dietzgenné Máriához Pécs, 1945. március 29. Márikám, én édes drága, jó Gyerekem! Tegnap kaptam az első hírt Rólad, Dolánszkiné hozta leveledet. Elképzelhetetlenül boldog voltam, én édes Gyerekem. Hála a nagy Istennek, a Szűz Anyának és Kis Szent Teréznek, kihez minden nap imádkoztam érted. Nagy meglepetés volt számomra, hogy Pesten vagy. Egész idő alatt Veszprémért drukkoltam és mindég örültem, hogy nem vagy Pesten, és most az egész szörnyűséget ott élted át. Ha én ezt tudom, nem is tudom, mi lett volna velem, de csakhogy túl vagy rajta, csakhogy átélted én édes Gyerekem! Szomorú, amit a lakásainkról írtál, de ez sem a legrosszabb, hála a jó Istennek, hisz ez is egészen elpusztulhatott volna. Csak már idejöhetnél Márikám, csak elláthatnálak minden jóval! Hallom, elsején megindul a vonatforgalom, akkor jöhetsz. Két disznót öltünk, ebből egy fél a mienk. Kis csomagocskát küldök Neked, többet is küldtem volna, de Dolánszkiné csak 2 kg-ra vállalkozott, mert neki magának is sok csomagja van. Sütni nem tudtam, részben az idő rövidsége, részben a nagy cukorhiány miatt. Lili egy kedves jó lélek, hogy odavett és így gondoskodik Rólad, a jó Mariskával együtt a jó Isten áldja meg őket! Egy csomó levelet kapsz, melyeket Veszprémbe akartunk küldeni. A család minden tagja írt Neked, mikor Veszprém elesett, ezekben le van írva, hogy zajlott le itt minden, azért ezeket is elküldjük.58 Veszprémbe mégsem lehetett elküldeni, mert a Sió hídja fel van robbantva. Reggel 6 óra van és én itt írom ezt a levelet, és mert a tintám olyan rossz, bementem a másik szobába másik tintáért, halkan, hogy senki fel ne ébredjen. Rá sem néztem a Kicsire, azt hittem, ő is alszik, de ő hogy meglátott, akkorát sikoltott és kacagott, jó reggelt kívánt az ő Nanájának. Ez egy olyan édes kicsi pofa, csak gyere már Kekém, majd meglátod. Nagyon elszomorított szegény Önki és Berta néni halála. Hogy halt meg szegény Berta néni? Ha írsz, írjál majd róla! Mi van Rózsikával, a húgával? Szegény Dórát is nagyon sajnálom, de talán nem is ő volt. Nem tudom, miért, de hetek óta az az érzésem, hogy húsvétra itt leszel és most kiderül, hogy nem, de remélem, hogy nem sokára, 9 hónapja, hogy nem láttunk. 58 Veszprémet 1945. március 22-23-án foglalta el a szovjet hadsereg. Az első nap Veszprém keleti előterében a szovjetek és a németek páncélosai csatáztak egymással, a németek az első nap végén ebbe a városba vonultak vissza, de másnap a szovjetek Veszprémet is bevették. Erről lásd Veress D. 2009. 39—47.
