Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)
Nagy János: Buda város követei az 1708-1709. évi "labanc" országgyűlésen
érdekében a magisztrátus a diéta elején arra utasította a követeit, hogy a rácok feletti joghatóság tényleges megszerzése érdekében tiltakozzanak a Haditanács által kiadott ellenkező értelmű rendelet ellen. A városatyák deputációt indítottak a budai várparancsnokhoz, von Pfeffershovenhez annak érdekében, hogy a rácok feletti joghatóságot átadja a városnak. Közben a katonai végrehajtás ellen tiltakozó rác szervezkedés vezetőit, tizenkét főt a katonai hatóság áristommal sújtotta, de később többeket hazaengedett, hat főt viszont a fogdából ingyenmunka végzésére irányított át.148 Összességében azonban 1708-ban nem sok hiányzott az ortodox rácok lázadásához: a katonaság kegyetlenkedései hatására a rácok - mivel az uralkodóhoz való hűségükből jó nem származott - inkább a szabad királyi várost ismerték el felettes joghatóságuknak.149 A lakosság viselte a polgárházakhoz beszállásolt katonaság eltartásának terheit. Nemcsak a sorállományú katonaságnak kellett kosztot-kvártélyt biztosítani, hanem a tisztek családjának és szolgáinak is. A kaszámyaépítés költségei és az ezeken végzendő lakossági ingyenmunka tovább fokozta a budaiak elégedetlenségét a hadsereggel és a városvezető elittel szemben. A hatóságok 1708 során nyolcszáz főnyi katonaságot kívántak a városban az újonnan építendő laktanyákban elhelyezni. A katonaság természetbeni ellátmányát az ún. service (élelmiszer, fuvar, robot, katonai felszerelés) biztosítása révén kellett a polgároknak teljesíteni. Az elmaradt adók (pl. a taxa diaetalis) behajtására katonai végrehajtást helyeztek kilátásba.150 A budaiak a katonaság által őket ért szidalmakat és gúnyt nem tudták már tovább elviselni, ezért ezekben az években lakhelyük elhagyásával fenyegetőztek.151 Mindezt súlyosbította a Pest vármegyei adminisztráció által a városra kivetett igen súlyos, 5502 forintos rendkívüli hadiadó (contributio), amit katonai segédlettel próbáltak a városon behajtani 1709—1710 folyamán.152 Ebben a helyzetben a követekre hárult az a terhes feladat, hogy a katonaság visszaéléseinek orvosolását, illetve a beszállásolással és az adófizetéssel járó anyagi terhek csökkentését a Haditanácsnál és a nádornál, mint Pest vármegye főispánjánál sürgessék.153 A fenti ellentétekből adódó, a tanácsi elit és a katonaság közti élesedő feszültséget mutatja az a tudósítás is, mely szerint 148 BFL IV.1002.ff. 1. d. Országgyűlési követutasítás (1708. március 15.) 12., ,13., 14., 33. pont. 149 A megállapításra: GÉRA 2011.415. 150 BFL IV. 1002.ff. 1. d. Országgyűlési követutasítás (1708. március 29.) 8. pont és GÉRA 2014a. 171. 151 BFL IV.1002.ff. 1. d. Országgyűlési követutasítás (1708. május). 152 BFL IV.1002.uu. Nr. 334. Országgyűlési követutasítás (1709. október 21.). A levelekben említett összegek nem egyeznek meg az 1709-1710-ben végül kivetett, illetve a ténylegesen beszedett adóval: NAGY 1957. 69. 153 A hadiadóteher csökkentésére való erőfeszítésekre példa: BFL IV.1002.uu. Nr. 334. Maylin szindikus levele a városi tanácshoz (1709. október 11.). 54
