Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)
Nagy János: Buda város követei az 1708-1709. évi "labanc" országgyűlésen
gok hitelességét - „több helyről” tiltakozást nyújtottak be. A város követei erre a pesti vármegyegyülésen kihirdetett privilégiumról szóló testimoniálist (tanúbizonyságot) mutattak be a rendek meggyőzésére. A vita hevében elhangzott az a vád is, hogy Buda városa nem enged be falai közé lakosnak magyarokat, amely kitétel privilégiumában sem található meg, így eljárása súlyos törvénysértés és jogtalanság.102 Végül a többség véleménye megegyezett abban, hogy az ország régi-új fővárosa Buda, amely jogait a jure postliminis (a visszahelyezési jog) révén élvezi.103 Nem sokkal később a felsőtábla is tárgyalta Pest és Buda szabad királyi és fővárosi előjogainak ügyét. A nádor parancsára titkára, Jeszenszky Mihály nyilvánosan felolvasta a városok privilégiumait, ám - többek között Szirmay István gróf tiltakozására - Széchényi Pál gróf kalocsai érsek elnökletével deputációt küldött ki a nevezett privilégiumok eredetének és törvényességének kivizsgálására.104 A bizottság 24-i ülésén Mosell pesti és Maylin szindikus is jelen volt, akik itt előadták küldő városuk álláspontját, ám városaik az országgyűlésen is erős pozícióval rendelkező ellenségei (legfőképpen Széchényi Pál érsek és Szirmay István gróf) még sokáig meggátolták őket abban, hogy jogaikat az ország rendi elitjével is elismertethessék. A felsőtábla kérte őket privilégiumuk bemutatására, ám a követek válaszukban azt felelték, hogy erre küldőjüktől utasítást nem kaptak. Kérték a felsőtáblát, hogy elégedjenek meg azzal, hogy a kiváltságlevelet a vármegyegyülésen már kihirdették, így hitelesnek ismerték el azt.105 Követei ülőhelye elsőbbségének biztosítása olyannyira a városatyák szívén feküldt, hogy még a következő, 1709. évi ülésszakra kiadott utasításba is felvétették az ezzel foglalkozó pontot.106 Miközben a város jogállásáról és ülőhelyéről hangos viták zajlottak, a város követeit - biztos jeleként a tényleges elismerésnek - beválasztották a diéta több bizottságába is. Március 10-én például ott van az egyik (név szerint nem ismert) budai követ a Pozsonyba érkező királyt üdvözlő deputációban a hat legtekintélyesebb szabad királyi város képviselői 102 A kijelentés azonban némi részigazságot azért tartalmazott. A korabeli Budán a városvezető német elit tényleg diszkriminálta az ott élő magyarokat, mert lenézte és potenciális ellenségnek tekintette őket, különösen így volt ez a Rákóczi-szabadságharc idején: nem engedte letelepedésüket a budai Várban és megfelelő nyelvtudás híján hivatalviselésüket is meggátolta. Erre: GÉRA 2013. 650., 658-659.; GÉRA 2015. 84. 103 BFL IV. 1002.ff.6.d. 1. füzet. Országgyűlési naplók. Acta comitialia Posony 1708. Diaetalia Acta Posoniensia sive Ablegation. 16-18. 104 Uo. 20-22. A deputáció tagjai: Esterházy Imre gróf váci püspök, Csáky Zsigmond tárnokmester, Zichy Péter gróf, Horváth-Simonchich János személynök. 105 BFL IV. 1002.ff. 6. d. 1. fűzet. Országgyűlési naplók. Acta comitialia Posony 1708. Diaetalia Acta Posoniensia sive Ablegation. 22. 106 BFL IV.1002.uu. 49. d. 1709. május 25. 47